Oktatási kiáltványnak is tekinthetjük a kötetet, hiszen abban állandóan vissza-visszatérő elem, hogy ön szerint a legjobb tanulási forma a játék, az iskolai tanításnak errefelé kellene közelítenie. Azt írja, hogy amióta a Rubik névből védjegy lett, úgy tekint rá, mint egy oktatási márkára, amely egyet jelent a gyermekek kíváncsiságának felkeltésével a kreativitás iránt. Hogy lehetne mindezt bevinni a közoktatásba a sok ismeretanyag megtanulása mellett?
Az iskola nehéz kérdés: nyilván elkerülhetetlen, hogy egy előre meghatározott menetrend szerint, konkrét tudásanyagot töltsön a gyerekek fejébe – évszázadokon át ez volt a legfőbb funkciója. Újabban azért felismerték, hogy az sem árt, ha a gyerekek mindeközben legalább valamennyire jól is érzik magukat. Ez fontos, de nem elégséges lépés: a valódi változáshoz az kell, hogy a gyerekek belső motivációjukat, veleszületett kíváncsiságukat megőrizve, ezekre építve fedezzék fel és értsék meg a világot. A készen kapott, tekintélyelvű tudás elnyomja a kérdezés szabadságát. Nem egyszerű feladat ezeket összehangolni, de szerencsére egyre több pozitív példával lehet találkozni az utóbbi években.”