Kincskereső „keresztények”

2020. szeptember 02. 14:48

Amikor a már akkor is nehézkes Európa végre-valahára rádöbbent, hogy az iszlám az egész kontinenst be akarja kebelezni, a Szent Liga többnemzetiségű keresztény sereget állított föl.

2020. szeptember 02. 14:48
Pilhál György
Magyar Nemzet

„Végül is győzelmi ünnep volt az a nap – 1686. szeptember másodika, Buda visszafoglalása a töröktől –, mi más. Ám különös részletekről írtak a korabeli krónikák… Ássunk, szántsunk a végére!

Amikor a nehézkes (már akkor is nehézkes) Európa végre-valahára rádöbbent, hogy az iszlám az egész kontinenst be akarja kebelezni, a sebtében létrehozott Szent Liga többnemzetiségű keresztény sereget állított föl. Százezres páncélos ármádia indult a másfél százada török kézen lévő Buda alá. (Nemcsak jelképes értelemben volt az ország kulcsa a vár. Alatta a dunai átkelőhely az ország keleti és nyugati fele közti kapcsolatot jelentette, a vízi út jelentősége akkoriban még nagyobb, óriási volt.)

Európa szinte minden részéből jöttek harcosok, főképp német ajkúak: osztrákok, bajorok, németek, brandenburgiak, de máshonnan is érkeztek. Kalandvágyó nemesek, hercegek, bárók, grófok álltak a seregek élén. Rengeteg huszonéves arisztokrata indult a harcba, sikerre éhezve jöttek Buda alá. Szabadságot hozni a legázolt, megtiport magyarságnak? Dehogy! Elsősorban a koncért. Nem a török kiűzése izgatta a zsoldosokat, sokkal inkább a remélt kincsek. A történész is figyelmeztet: nehogy szó szerint vegyük a „keresztény seregek” elnevezést – zsákmányra éhes hordák alkották a vár alá érkező harcosokat. A kitüntetés, a gyarapodás, a zsákmány reménye izgatta őket. (Mesés budai török kincsekről szólt a korabeli fáma.) Rendcsinálásra összeállt, kigyúrt kalandorok alkották a Szent Liga ármádiáját. Nem véletlen, hogy az ostromló sereg ötödét kitevő magyarokat, a végvári harcokban edződött, hazájukért induló lovas hajdúcsapatokat eleinte nem is akarták bevenni az „internacionalista brigádba”, később is (amikor kiderült, hogy hosszúra nyúlik majd a harc) csak ágyútölteléknek szánták őket.

Dacára ennek, a három hónapnyi ostrom után mégis magyar vitéz, Petneházy Dávid érte el elsőnek a vár fokát, ő tépte le 1686. szeptember másodikán a 145 éve ott lobogó lófarkas hadi jelvényt!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2020. szeptember 02. 19:26
Erről szól Somogyváry Gyula a Rajna ködbe vész c. műve.
furunkulus13
2020. szeptember 02. 16:20
A szerző egy buta, történelemhamisitó kontár. A Szent Liga nélkül a török még 200 évig ült volna a nyakunkon, kérdezzük meg a bulgárokat, szerbeket, görögöket milyen következményekkel. Az, hogy a Budát felszabaditó Lotaringiai Károlynak egy huszcentis szobra sincs, mig a nemzetet eláruló, és az utolsó percéig török zsoldban álló kretén Tököli Imrének a Hősök terén a nemzet nagyjai közt áll a szobra, tökéletesen tükrözi a torz magyar történelemtudatot.
nempolitizálok
2020. szeptember 02. 15:17
Ma is kb. ezért jönnének Buda alá.
heizer
2020. szeptember 02. 15:12
Így kell ezt. Bagatellizáljuk csak el, hogy 150 év után felszabadultunk a muszlim uralom alól. Hogy volt rablás, fosztogatás. Volt. Ahogy előtte és utána még oly sokszor, sőt, majdnem mindig. Magunktól nem sikerült volna, legfeljebb egy jó 200 év múlva, amikor a Balkánnak is. "Hálából, - amiért oroszlánrészt vállaltak a török kiűzésében. Csoda-e, ha ezek után az ifjú Rákóczi Ferencre várt az ország" Az oroszlánrészt bizony a nyugatiak vállalták. Ugyanis a hajdúk egy része Thököly főáruló nagyságos faszkalap úr oldalán a törököket segítette. Ezért aztán - minden mocska mellett - nyugaton, aki kicsit is ismeri a korszak és a térség történelmét, ezért úgy tudja, hogy a magyarok a törököket segítették és a felszabadító hadsereg ellen harcoltak. Ez a mém sokkal mélyebben benne van a nyugati közgondolkodásban, mint az, hogy mi lettünk volna a kereszténység védőbástyája, ami konkrétan nincs. Szóval piszkosul nem relativizálni kéne ezt a győzelmet, hanem inkább nagyon is örülni neki. Nem sértetten hangoztatni, hogy "mi bezzeg", hanem örömködve újságolni, hogy "mi is". Rákóczira meg miért is várt a nemzet? Mi jót is hozott nekünk a 8 évnyi háborúskodása?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!