Tizenegyes

„Tizenegy »keresztény értelmiségi« nyílt levelet írt Vidnyánszky Attilának, kioktatva őt a kereszténységből. Három újszövetségi idézettel zárták levelüket, miután Krisztusra hivatkozva beletörölték a cipőtalpukat. Az általuk idézett három bibliai hely egyike: »Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.« Majd pálcát törtek Vidnyánszky felett.

Emlékeztetőül a mondat, amelyikre a nagyeszű filoszok reagáltak: »Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet meg a haza, meg a kereszténység.« Vidnyánszky nem mondott egyebet, mint hogy másképp értelmezi a három fogalmat, mint Karsai. Nem értem, hogy a szövegértelmezéssel foglalkozó embereknek hogy sikerült ebbe a mondatba bármit is belemagyarázni.

A focicsapatnyi buzgó keresztény szerint Vidnyánszkynak ködös fogalmai vannak arról, hogy mi a nemzet, mi a haza és mi a kereszténység. Ellentétben fényességes elméjű Karsai Györggyel, aki ezt pontosan tudja. »Az év embere pedig én vagyok. / Nem a villanyszerelő.«

Háború van, a múltat végképp eltörölni szándékozó liberálisok rárontottak a világ erkölcsi rendjére, és minden hagyományos érték átértékelésével próbálják az emberek gondolkodását az ultraliberális mocsárba kanalizálni. Bizonyos értelemben melegháború. Azt gondolják, hogy a konzervatív gondolkodású emberekkel szemben bármilyen eszköz megengedett. Ez az aljas mentalitás nem új. Erről szól Phaedrus meséje (A farkas és a bárány), nemkülönben La Fontaine története, A molnár, a fia meg a szamár is.

Nem értem, mi a probléma Vidnyánszky idézett mondatával. Ez egy vélemény. Ha Karsainak lehet véleménye, talán Vidnyánszkynak is. Nem tudtam, hogy csak a liberális álláspont lehet helyes, de a tizenegy nagy eszű keresztény felvilágosított, hogy aki nem a Karsai-fárosz irányába evez, annak a csónakját föl fogják borítani.

A nyílt levelet Karsai védelmében írták. Nem támadta ugyan senki, de ez nem számít, az erre az alkalomra összeálló tizenegy »igazi keresztény« (az igazi Trebitsch jutott eszembe) megírta levelét. Ugyancsak Karsai védelmében, támogatói között akadt olyan is (Gábor György), aki világgá kürtölte, hogy Karsai zsidó ember. Szerinte Vidnyánszky idézett mondata erre utalt, így antiszemita is.
Nem tudtam, hogy Karsai zsidó, nem is érdekel, nem is lényeges, mert »Mindenki az, ami; de legbelül csak ember« (Babits). Karsai vélhetően szekularizált, vagyis nem vallásos. Amennyiben vallásos, akkor meg farizeus. Az egyetemes mester biztosan szakértő kereszténységgel kapcsolatos kérdésekben is. Vele ellentétben a fölfuvalkodott embernek elkönyvelt Vidnyánszkynak fogalma sincs a kereszténységről. Semmiben sem lehet igaza, mert konzervatív ember, és az ultraliberális terrorlegények szerint az ilyeneket el kell távolítani a közéletből.

Jó kérdés, hogy az említett keresztény értelmiségiek miért csatlakoztak a dzsungel lakóira rontó »dekkáni dólok« csapatához? Mert nyílt levelükkel akarva-akaratlan olyan emberek közé keveredtek, akik némelyikével józan pillanataikban nem szívesen fognának kezet.

Karsai György liberális (a szó meghágott, mai jelentésében) világnézetű ember, nyilván utálja Orbán Viktort és kormányát, aki és amelyik reményt adott a Trianonban elszakított területeken élő magyaroknak és támogatja a történelmi egyházakat. Neve a színművészeti egyetemmel kapcsolatos kavargások okán került reflektorfénybe. A szabad szellemű oktatást féltő lázongó hallgatók egyetértenek az eddigi viszonyokkal. Gregor Bernadett a minap tette közzé, hogy a vizsgáján le kellett vetkőznie Karsai úrék előtt. Úgy biztos jobban kidomborodik egy vers mondanivalója…

Tüntetnek, hogy semmi se változzon, mert jól érzik magukat a liberális lavórban. Nem mellesleg kitűnő lehetőséget látnak arra, hogy Orbán Viktort és kormányát ekézzék. Olvasom, hogy a zavaros fejű ifjak kikiáltották a Vas utcai autonóm köztársaságot. Mulattat. »Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s mulattatni fog.«

Ennek az értelmetlen kavargásnak a legnagyobb vesztese Karsai György. Elvtársai és barátai kirángatták a könyvek és a kéziratok világából, és mire fölocsúdott, egy ideológiai csatatér közepén találta magát, ahol ágyútölteléknek használják. Talán elmormogta az évezredes fohászt: »Uram, szabadíts meg barátaimtól, ellenségeimmel elbánok magam is.«

Nem vitatom Karsai filológiai és egyéb munkáinak magas színvonalát, de másképp látja a világot, mint Vidnyánszky és jómagam. Azt gondoltam, a liberálisok ennyi szabadságot talán megengednek nekünk. Tévedtem.

A nyílt levél szerzői jelezték, hogy Karsai György nem akármilyen ember ám. Hogy jön ahhoz egy Vidnyánszky Attila, hozzá képest egy senki, hogy nevét a szájára vegye? Klasszika-filológus, színháztudós, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és az SZFE oktatója, számos társaság tagja. Tanított Párizsban, Strasbourgban és máshol, ahogy írták a magukat is világszínvonalú tudósoknak tartó, öntömjénező tizenegyek; világszínvonalon. «Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység« (Bástya elvtárs A tanúban).

A Vidnyánszkyt kioktató keresztény értelmiségiek nevük mellett föltüntették végzettségeiket is, így mindenki láthatja, milyen okos, tanult emberek. Krisztus szemében sokat nyomott a latban, ki mennyre iskolázott. Igyekezett is minél több tanult embert maga mellett tudni. Péter professzort éppúgy, mint Jakab és Fülöp akadémikusokat. Kár, hogy az aláírók nem abban az időben éltek, mert azonnal meghívta volna őket a tanítványai közé.

Ez a tizenegy szabadelvű »keresztény értelmiségi« meg van győződve arról, hogy Őt követi, de valójában egy patanyomot követnek a Genezáreti-tó homokjában…”