Vidnyánszky Attila sajnos nem okos, de lendületes ember

„Most annyi a különbség, hogy amit Vidnyánszky Attila tesz, az a nyilvánvaló és szemérmetlen visszaélés a konkrét, fizikai hatalommal. Ő nem egy intézményt tart a befolyása alatt, hanem egy egész intézményrendszert. Már a lépték is indokolja, hogy sokkal visszafogottabb legyen, de őt ez a szempont nem korlátozza. Ő állami pénzzel, pozíciókkal és kormányzati támogatással vezet egész pályás letámadást, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül. Ő maga egyedül mindazok támogatásával, akik a háttérben rettegnek vagy éppen jól szórakoznak.  

Ő sohasem bírta a vitát. Időveszteségként érzékelt minden beszélgetést. Nem bírta meghallgatni az embert, mert csak az érdekelte, ami az ő fejében volt. Ezért nem bírta el, ha kritizálják az alkotásait. Attila sajnos nem okos, de lendületes ember. Azért írom, hogy nem okos, mert csak a buta ember hazudhat akkorát, amekkorát ő: hogy egyeztetni akart. Attila nem akart egyeztetni, mert nem is tud egyeztetni. Tíz éves országlása alatt egyetlen komolyanvehető fórumot, konferenciát vagy bármiféle egyeztetésre alkalmas eseményt nem hozott össze. Vidnyánszky azért sem szervez ilyeneket, mert fél attól, hogy nyilvánosan vitára hívják. Nem szereti a »csűrcsavaros« beszédet.

Attila rendszerszintű változásokról vízionál, miközben egy sort sem írt a terveiről. Kollégáimmal közösen több tervezetet is letettem az idők folyamán, vagyis miközben kritizáltam, megosztottam a javaslataimat is. Egyikből sem lett semmi, de nem bánom és nem szégyellem. Attilának viszont szégyenkeznie kell majd, hogy habókra lerombolt egy 155 éves hagyományt, a magyar színházművészet legnagyobbjait pedig vérig sértette ostoba vádaskodásaival. Én is követtem el hibákat, de nem kerültem a szembenézést. Attila most nagyon kerüli. Ő most rombol. Az, hogy mit fog létrehozni, egyelőre nem tudható.”