Vidnyánszky, a „keresztény értelmiségiek” és a „harmincas évek”

„Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. Gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő” – nyilatkozta valahol Vidnyánszky Attila.

„Nem gondoljuk, hogy Vidnyánszky Attilának e szavai antiszemita tartalmúak lennének. Valószínűleg csak nem jutott eszébe a vita hevében, hogy nemzetietlenséggel, a kereszténység iránti ellenségességgel a harmincas években a magyarul érző és gondolkodó zsidó értelmiséget vádolták” – írta válaszul tizenegy „keresztény értelmiségi” professzor (nem a színházi világból), akik Karsai barátai, akiről megjegyzik, hogy amúgy zsidó származású.

Írtak még sok mást is, de én ennél a mondatnál ragadnék le egy kicsit most.

Ha ugyanis volt pozitív fejleménye az előző tíz-tizenöt évnek a magyar közbeszédben, akkor az többek közt az volt, hogy

pro és kontra egyaránt. Az új generációk már nem fogékonyak erre az egész kérdéskörre, s ha szóba kerül, csak néznek boci szemekkel, hogy ez miért is érdekes. 

Persze a középkorú és idősebb generációknál ez nem feltétlen igaz. Mindenesetre a tizenegy levélíró megjegyzi, hogy Karsai és Vidnyánszky vitája régóta tart. Ezek szerint viszont az is világos a számukra, hogy Vidnyánszky nem zsidózott, mikor a fent idézett kijelentést tette.

Ami viszont számomra a legfurább, hogy Vidnyánszky kijelentéseiről nekik automatikusan a harmincas évek jutnak eszükbe. Pedig 2020-at írunk, a harmincas évek 80-90 éve voltak. Vajon az aláíróknak még 2120-ban is a huszadik század harmincas évei jutnának eszükbe, ha egy közszereplő egy másikra azt mondaná, hogy nem érti a nemzet és a nemzeti érzés mibenlétét?

Pláne, hogy a harmincas évek után másfél évtizeddel kialakult egy négy évtizedig tartó kommunista diktatúra Magyarországon.

többek közt az SZFE körüli csatározások és az egész kultúrharc egyik fontos gyökere a kommunizmus és a nemzeti-keresztény gondolat akkori üldözése. 

A baloldal mind a kommunizmus alatt, mind utána előszeretettel nyilvánította az általa nem kedvelt gondolatvilágot könnyen és megfontolás nélkül fasisztának, nácinak, és jutott, jut ma is eszébe róla a „harmincas évek”. 

Így azonban talán érthető, hogy egy jobboldalinak meg a fasisztázás és a harmincas évek emlegetése kapcsán az ötvenes évek jut eszébe, esetleg hirtelen elkezdi osztogatni a kommunista jelzőt. 

2020-ban a harmincas évekkel előhozakodni súlyos aránytévesztés és megbélyegzés. Kábé olyan, mint amikor Sándor Erzsi minősíti az egész, belterjes fővárosi művészvilágon kívül eső univerzumot potenciálisan antiszemitának. 

A zsidózást teljes joggal ítéljük el, de egy világnézeti-szakmai vitát erre a vonalra terelni manipuláció és a párbeszéd ellehetetlenítése. Egyfajta bunkósbot.