Üres locsogás, nyugodt ábrázattal

„Üres locsogás, nyugodt ábrázattal.

Ennyi volt a kormányfő ma esti rendkívüli beszéde. Tényleg rendkívüli volt. Rendkívül kínos, hogy valaki fél órán keresztül semmitmondóan tudjon beszélni arról, hogy semmit nem csinált, semmit nem csinál, semmit nem fog csinálni annak érdekében, hogy érdemben tudjuk kezelni a koronavírus-válságot.

Legyünk nyugodtak! – mondta. Ne ijedjünk meg attól, hogy hetente duplázódik a megbetegedések száma, hogy rohamosan növekszik a kórházban ápoltak száma, hogy egyre másra zárnak be iskolai osztályok. Nem beszélt arról, hogy miért nem végzünk tömeges teszteket, hogy miért nincsen kontaktkutatás, hogy járványhelyzet esetén miért kell 20-50 ezer forintot fizetni az embereknek, miközben az ő pénzükön vették meg a rengeteg berendezést, eszközt, tesztet. Miért van rendben, hogy kétszer fizettetnek velünk?

Bárgyú semmitmondással reagál arra, hogy 14,5 százalékkal, szinte soha nem látott mértékben csökkent az ország nemzeti jövedelme a második negyedévben, hogy a hiányt már a kormány is 7-9 százalék közé várja. És lehazudva az égről a csillagot azt mondja, hogy lassan többen dolgoznak Magyarországon, mint a vírusválság előtt.

Hogy az esztelenség csúcspontjára jussunk, hosszú tirádákban magyarázza, hogy a magyar jogállamiság, sajtószabadság, demokrácia meghaladja Németországét. Nehéz eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon az ember.

Egy tehetetlen, cselekvésképtelen, ötlettelen, sodródó ember vágott nyugodt képet a semmittevéshez. Egy válság felé rohanó ország kormányfője bizonyította ma este, hogy nem ért semmit, hogy nem lát semmit, hogy fogalma sincs a tennivalókról.

Jaj lesz neked Magyarország, ha nem veszed kezedbe sorsodat.”