Tör(őd)jünk be(le): minden és mindenki, ami és aki fehér, rasszista!

„Félreértés ne essék: rasszizmus volt és van. Ahogy egyéb pusztító hatású -izmusok is vannak. És ezekkel a (rendszerszintű vagy sem) jelenségekkel, viszonyulásokkal, konstrukciókkal szembe is kell nézni. Ahol léteznek. És azokkal kapcsolatosan, akik élnek velük.

Na de onnan, hogy rasszizmus van (ott és annyi, ahol és amennyi), odáig, hogy a profán tudás, technika és ideológia (paradox, mert valláshoz kapcsolódó szóhasználat következik) inkvizítori kínzóeszközeivel állig felfegyverzett kutatókommandók fésülik át a teljes humán társadalom jelenét és múltját (a jövőjét csak azért nem, mert hála Istennek, rejtőzködő fajta), hogy aprólékosan kidolgozott próbák, vallatási eljárások alapján kimondják az ítéletet: ez rasszista, amaz nem rasszista – szóval odáig azért van némi bejárandó táv. Csakhogy: ha jobban megnézzük, kiderül, hogy nincs.

A kommandók itt járnak közöttünk, vizsgálnak és ítélkeznek. Ha a célszemély (-tárgy, -fogalom stb.) kiállja az ítészek próbáit, fellélegezhet. Megkapja a pecsétet: ideológiailag megfelelő. De ha véletlenül könnyűnek találtatik, hát a Jóisten se menti meg a pokoljárástól. Így járt például szegény szegény Shakespeare, szegény Mark Twain, szegény Agatha Christie, a szegény Oscar-díj, újabban szegény Beethoven is, így jártak az újvilágok felfedezőinek szobrai, de így járnak azok az egyáltalán nem múltbeli (vagyis letűnt korok értékrendje, logikája szerint gondolkodó) emberek is, akik nem hajlandók mindenféle reflexió nélkül rasszizmust üvölteni úton-útfélen, például a híres George Floyd-ügy óta, vagy egyszerűen csak megpróbálják kimondani, hogy más a véleményük.”