Ingyenmunka a nyolcvanmilliárdos köztévében

„A királyi televízió hosszú idő után újra meghívott egy műsorába. Az M5 tévécsatornára természetesen olyan tárgyban hívtak beszélgetni, amely nagyon megosztja az ellenzéket: a DK és a Momentum erzsébetvárosi házmesterkedéséről. Bizonyára azért esett rám a köztévé szerkesztőjének választása, mert korábban számos alkalommal adtam hangot azon véleményemnek, hogy Budapest vigalmi negyede gazdaságilag és kulturálisan egyaránt rendkívül értékes – konkrétan a legjobb, ami az elmúlt harminc évben Budapesttel történt. Ami ebből szakmailag és erkölcsileg következik, az már szálljon Demszky Gábor és Tarlós István fejére.

A Momentum házmestertempót diktáló alpolgármestere, Borbélyné Bárdi Zsuzsanna rögvest közölte is, hogy ha én jelen leszek, ő nem vesz részt a vitán. Beszédes, hogy az alpolgárházmester-asszony egymillió plusszos bérébe és pártja, a Momentum messze földön híres nyitottságába már nem fér bele, hogy összemérje az érveit az enyémekkel. Honnan olyan ismerős ez a fennhéjázó, narancssárgába hajló gyávaság? Milyen jól is áll ez egy sokszínűséget féltő, szabadelvű politikusnak, aki történetesen azért hozhat rövidlátó és emberi sorsokat aláásó rendeleteket, mert legalább az arcát adnia kell hozzájuk.

A mélyen megvetett politikai elittel ellentétben én nem töltök be közhatalmi funkciót, nem veszek fel közpénzt, kénytelen vagyok a piacról élni, úgyhogy a fizetés igényével fordultam az évente nyolcvanmilliárdból üzemelő közpénztemető alkalmazottjához, aki válaszul önérzetesen közölte, hogy eddig ötszázan voltak már a műsorában, köztük Csuja Imre, Vidnyánszky Attila meg Máté Gábor, és eddig még senki nem kért pénzt. Ők mindig mindenkit ingyen használnak, úgyhogy legyek szíves, tekintsem megtiszteltetésnek, hogy a nemzet televíziójában járathatom a pofámat. Ahelyett, hogy a szerkesztő egy cseppet is szégyenkezett vagy feszengett volna, mert ő meg az ezeréves magyar állam ötszáz embernek tartozik, hirtelen elvárás lett, hogy én is ingyen húzzam be a seggemet a műsorukba – a szerkesztő konkrétan úgy fogalmazott, hogy ő nem hitte, hogy én ezt munkának tekintem. Íme: ennyire pitiáner ez a rendszer. A nyolcvanmilliárdból arra se futja, hogy legalább egy szemernyit visszakapjak az adóból, amit befizettem.”