Mi nem ezért váltottunk rendszert ezekkel a senkiházi gazemberekkel együtt

„Miért döntött úgy annak idején a MET, hogy a szegények támogatásának részeként oktatási intézményeket is nyit?

Az volt az elképzelésünk, hogy a mélyszegénységben élők között ugyanannyi tehetség van, mint a gazdagabb társaik között, csak sokkal több mindent kell náluk pótolni. Sokkal több minden hiányzik otthonról, például egy saját szék, saját fiók vagy akár egy saját fekvőhely. Én nagyon nagy családban nőttem fel, tizenegyen voltunk testvérek, anyám pedig pedagógus volt. Ő mindig arra törekedett, hogy legalább egy saját fiókja legyen mindenkinek a családban és egy megjelölt helye az asztalnál, ahol dolgozni, tanulni tud.

A járvány idején jól látszott, hogy sok szegény családban ezek a feltételek olyannyira nem adottak, hogy több háztartásban egyetlen okostelefon jelentette a külvilággal való kapcsolattartás lehetőségét, és erre volt két szülő és négy vagy több iskoláskorú gyerek. A pedagógusok pedig arról panaszkodtak, hogy a gyerekek hajnali egykor jelentkeznek be. Először bosszankodtak, majd rájöttek, hogy van olyan család, ahol a gyerekhez csak akkor jut el a telefon. És persze abban az esetben tudja használni, ha fel lehet tölteni, mert van áram és még internet is. Szóval behozhatatlanok a hátrányok, erre azonban nincsen állami figyelem és irgalmasság.”