Amíg aggódunk a menekültek tragikus sorsa miatt, elfeledkezünk az európai őslakosokról.
„Ne felejtsük, Németország december végéig az Európai Unió soros elnöke. Az elnökség prioritásai között nem szerepel ugyan az európai migrációs helyzet, de Angela Merkel szeretné a helyzetelőnyt kihasználni, és az öt éve húzódó menekültügyi kvótavitát végre lezárni. Újra előkerült a régi jelszó, az »európai megoldás«, ezt keressük már mióta! A migráció témája globális és európai kérdés, Európának végre közös menekültjogi rendszert kell elfogadnia, szól a verdikt.
Az Európai Bizottság szeptember 30-ra tűzte ki a javaslatok megvitatását, amihez ezernyolcszáz európai polgár véleménye is hozzájárult. Ők mondjuk egytől egyig elutasították a befogadást, bevándorlást, az illegális migrációt, de szavuk nem ér föl a döntéshozókig.
Közben, amíg aggódunk a menekültek tragikus sorsa miatt, elfeledkezünk az európai őslakosokról. Mikor hallunk már végre egy érzékenyítő riportot például a német sajtóban arról, hogyan szenved a migrációs nyomástól a túlterhelt, hajdan volt szép sziget, Leszbosz görög lakossága? Hogyan szenvednek a naponta különböző fondorlattal kikötő NGO-hajók emberrakományától a lampedusai, szicíliai olaszok? A bosnyák, szerb határvárosok túlterheltségét nem is emlegetve, hiszen ők kívül esnek az európai értékközösségen.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Megjöttek a magyarok! – emelte ki a miniszterelnök bejegyzésében.
Levelet írt az Európai Bizottság elnöke.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Ehhez képest a következő hétéves költségvetés és egy új EU-tagállam ügyének megtárgyalása már laza csuklógyakorlatnak tűnik.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A CEU Demokrácia Intézetének programigazgatója Ausztráliát említette követendő példaként, ahol – mint ismert – a minap brutális terrortámadást hajtottak végre.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
