Elárulta Alföldi Róbert, miért nem politizál mostanában
A rendező rájött, hogy amit gondol a világról, az kisebbségben van.
Piszkálja őszinte gyermeki kíváncsiságom, hogy vajon miért tartja az ellenzék színe-java az uniós elitet valamiféle orákulumnak.
„A jogállamiságnak nemcsak, hogy hiányzik az objektív definíciója, hanem használatban van egy politikai olvasata is. Ez az olvasat pedig olyan ideológiai válaszokat tartalmaz, amelyek nem kompatibilisek egy sikeres nemzeti alapokon működő kormány létével.
Piszkálja őszinte gyermeki kíváncsiságom, hogy vajon miért tartja az ellenzék színe-java az uniós elitet, az Európai Bizottságot, a bürokratákat, de úgy általában az összes intézmény politikai kinevezettjét, választottját, az utolsó csinovnyikját, de talán még a brüsszeli takarítónőt is valamiféle orákulumnak. Akinek mindig, mindenben igaza van. Akinek morális intelmei időtlen időkig érvényesek. S akinek minden szándéka, gondolata és cselekedete maga a megfellebbezhetetlen objektív, értéksemleges és demokratikus példamutatás. Mert forró ősz elé nézünk – ahogy utalt erre Varga Judit miniszter –, amelyben újra megmutatkozik majd az uniós elit gőgje. Újra ránk támad majd a hazai ellenzék és az uniós politikusok egy része a jogállamiság definiálatlan, politikai bunkósbotnak használt fogalmával a következő hónapokban.
Akár az ókori istenek megkérdőjelezhetetlen cselekedetei vagy a szentek tévedhetetlensége a kereszténység transzcendens világában, úgy fogják fel az uniós bürokraták tudását és hatalmát a hazai ellenzék politikusai. Ezzel az erővel írhatnának nekik ódát, mit ódát, himnuszt, a brüsszeli emberistenekhez! De nem teszik. Még… A szent helyett inkább választják a profánt. Csak halkan és letakart szájjal elsúgják nekik kéréseiket, majd óvodás izgalommal várják, hogy mikor jön a vágyaikat kielégítő kinyilatkoztatás. Ami persze jön. Minduntalan, unos-untalan eljön. Tavares, Sargentini és most már Manfred Weber szájából. A magyar ellenzék pedig – most már együtt és közösen –, akár a zsíros kenyérre a kiéhezett csimoták, boldogan lecsapnak az isteni eledelre, majd mutatják országnak-világnak, hogy mijük is van: lesújtó vélemény Nyugatról, néha egy-két papíros is, hogy bizony nincs rendben minden Magyarországon. És persze a jogállamiság. A definíció nélküli aktuális bunkósbot. Az egykori fasisztázás helyett most a jogállamiság kritériumaival jönnek.”