„Végezetül, igaz, nem kinyitott vita, hogy ki legyen a miniszterelnök. És ebben a diskurzusban felvetődött Majtényi László neve is…
Nem tudom, kinek juthatott eszébe, nem hallottam ilyesmiről.
De vállalná a szerepet?
Lehet abban logika, hogy aki jó volt ombudsmannak, meg ORTT elnöknek, meg köztársasági elnökjelöltnek, az jó lehet miniszterelnöknek is. Csak nem biztos, hogy jó logika. Szívem szerint, egyáltalán semmit nem vállalnék. Nekem jó életem van, és az én karakterem nem egy miniszterelnöké… nem is nekem való. Mellesleg a nevem újabban akkor szokott felmerülni, ha olyan pozícióról van szó, amit nem lehet megszerezni.
Most van esély megszerezni?
Ügyes politizálással és jó adag szerencsével. Fenntartom azt az álláspontomat, hogy a Fideszt úgy lehet legyőzni egy választáson, ha a politikai veresége már a választások előtt bekövetkezik. Ahogy például a rendszerváltás bekövetkezett; az MSZMP egy vert sereg volt a választás napjára. És szándékosan nyúltam vissza a rendszerváltásig: egy autoriter rendszernek már a választások előtt el kell veszítenie az esélyt arra, hogy versenyben legyen. Vagyis a rendszernek lényegében már korábban meg kell buknia.
Visszatérve a személyes szerepvállalásra: ha érkezne egy felkérés, hogy ön legyen az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, gondolkodna rajta?
Igen, de idén hetven éves leszek, és egyáltalán nem vágyom ilyen felkérésre. Az lenne jobb, ha nem érkezne ilyen felkérés. Nem szeretnék miniszterelnök lenni. De, mondom, nyilván gondolkodnék rajta, mert nem tehetnék mást.”