Gyurcsány egyszerűen tragikomikus

„Ezt a választ az a Gyurcsány Ferenc adta, aki trükkös módon, közvetve állami pénzekből szerezte meg magának a balatonőszödi kormányüdülőt, a Szalay utcai ingatlant, károkat okozva ezzel az államnak és az állampolgároknak, a Nomentana és Fittelina nevű cégeivel való játszadozásának csak azért nem volt jogi következménye, mert az ügyek elévültek, aki a sukorói telekeladás ügyében enyhén szólva furcsa szerepet játszott, akárcsak a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladásánál is – és még lehetne folytatni a sort egészen a Motim Zrt. viselt dolgaiig és tovább.

És akkor még csak »hősünk« meggazdagodásának, gazdasági lépéseinek sajátosságairól beszéltünk, de már ez is bőven elég ahhoz, hogy szakadjunk a röhögéstől akkor, amikor ő ír a számonkérésről. Ehhez képest ott van még 2006, a magyar demokrácia fekete éve, amikor a többször bérmálkozó nemes egyszerűséggel elcsalta a választásokat, majd az őszödi beszéd miatt az utcán ellene tüntetőkre ráuszította a rendőrséget, s gyalázatos módon verette meg a békés ünneplőket – természetesen a jogállamiságra roppant érzékeny Európai Unió, illetve a bősz jogvédő álcivil szervezetek (Helsinki Bizottság, TASZ) mély hallgatása mellett. Szóval ízlelgessük egy kicsit még: Gyurcsány Ferenc ígéri meg, követeli a számonkérést a jelenlegi kormányon.

Nos, ezért gondolom azt, hogy a magyar rendszerváltás legnagyobb ősbűne és égbe­kiáltó hiányossága az elmaradt történelmi igaz­ságtétel és lusztráció, más szóval a kommunista elittel szembeni elmaradt elszámoltatás és – igen – számonkérés, hogy Gyurcsány fogalmát is használjam. Ennek következménye, hogy harminc évvel a rendszerváltás után egy olyan ember fenyegetőzik most számonkéréssel, napokkal korábban pedig azzal, hogy a konzervatív értelmiséget földönfutóvá teszi, akit egy következetesen végigvitt lusztráció már a rendszerváltás hajnalán kiszorított volna a politikai és a közéletből.”