Milyen világképet és értékrendet sugallnak?
„Manapság egyre több a független, munkájában kiteljesedő, saját érdekeiért elszántan harcoló nő. Karrierépítésükkel, a nemi szerepek feloldódásával a patriarchális állapot átalakult, a családmodell összekuszálódott, s ettől mindkét fél, férfi és nő, egy kicsit zavarban van. A 2012 után született Disney-filmek épp ezzel a változással, vagyis a férfi- és női minőségek radikális átértelmeződésével szembesítenek. Az amerikai alkotók, úgy tűnik, búcsút intettek a megmentő hercegre váró törékeny lánykáknak, helyükbe a férfiaktól független, erős főhősnőt léptették.
Aranyhaj (Aranyhaj és a nagy gubanc) és Merida (Merida, a bátor) esetében szó nem esik már tündérkeresztanyáktól, alázatos szempilla-rebegtetésekről. Az újgenerációs főhősnőket már nem motiválja, hogy elvegye őket a dúsgazdag, jóképű herceg. Nekik több kell, mégpedig az, hogy megmentsék a bolygót, és saját sorsuk aktív irányítói lehessenek.
Vaiana történetében szerelmi szál már egyáltalán nincs: a polinéz hercegnő küldetése az, hogy megmentse a szigetvilágot. Míg Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika és Ariel (A kis hableány) megelégedtek azzal, hogy passzív szereplői saját történetüknek, s hogy alárendelt szerepben vannak jelen a férfi mellett, addig Aranyhaj, Elza (Jégvarázs), Belle (A szépség és a szörnyeteg) Jázmin hercegnő (Aladdin filmváltozat), Mulan bátran, akár puszta kézzel is harcolnak érdekeikért, s az emancipált hölgyek sorát bővítik. Nem tűrik, hogy mások megmondják nekik, mit csináljanak, sőt, ők lesznek azok, akik bájukkal, okosságukkal és ügyességükkel hoznak önfeláldozó döntéseket. Egyedül próbálják megváltani a világot, önállóan döntenek, nem kérnek engedélyt senkitől, vágyaikat és igényeiket világosan kinyilatkoztatják, tisztában vannak belső értékeikkel és lehetőségeikkel. Saját elvekkel és tervekkel rendelkeznek, s mind lelkileg, mind pedig fizikailag versenyre kelhetnek férfitársaikkal. Ilyen például a maszkulin tulajdonságokkal felruházott, már-már aszexuálisnak mondható szingli Elza az Oscar-díjas Jégvarázsból.
A Disney-mesék férfikarakterei tíz-tizenöt évvel ezelőtt a hős, a megmentő képében tündököltek, legyőztek minden akadályt, újabban viszont már csak szórakoztató »kellékek«, sodródó, botladozó alakok az erős akaratú főhősnők mellett, akik csupán a macsó humorról gondoskodnak.
Kristoff (Jégvarázs) és Nyálas Eugén (Aranyhaj) nem hősök, nem különösebben eszesek és talpraesettek – nők és kontinensek közt vándorló, határozatlan, cél nélküli karakterek. Kristoffot egyébként a Jégvarázs második részében Anna hercegnő jó időre magára is hagyja egy sötét erdőben, mondván, csináljon, amit akar addig, amíg ő és testvére, Elza megmentik a világot a globális felmelegedéstől, a természeti katasztrófáktól. S hogyan reagál erre Kristoff? »Jó nőhöz méltóan« pityeregni kezd egy sziklán ücsörögve, s előad egy nyálas-romantikus magán musicalszámot.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
