Ez nem csak a Színművészetiről szól, egyetlen egyetem sem marad szárazon

„Azt a szerdai sajtótájékoztatón elmondták, hogy finoman szólva sem hozott áttörést a Vidnyánszky Attiláékkal folytatott tárgyalás. Milyen volt a hangulat?

Nagyon feszültnek éreztem, bár mindenki törekedett civilizált modorban folytatni a beszélgetést. Időnként azért föllángoltak az indulatok, de azt nem lehet mondani, hogy átléptek volna egy vállalhatatlan határt. Azt láttam, hogy egyik fél sem bízik igazán abban, hogy közeledni tudnak az álláspontok. A mi részünkről ezt az magyarázza, hogy áthidalhatatlan szakadékot érzünk az egyetemi autonómia alapvető garanciáinak kérdésében. Az universitas közösségében egységes álláspont, hogy ezeket vissza szeretnénk kapni. Viszont most azt láttam, hogy a kuratóriumban egy ezzel ellentétes konszenzus uralkodik.

Szilárd meggyőződésük, hogy épp azért választották ezeket a sarokpontokat, mert nem olyan típusú változást akarnak végbevinni, amire általában egy vagyonkezelői alapítvány fel van hatalmazva. Mi úgy gondoljuk, hogy nálunk szakmai képzés folyik, és nem valamiféle homogén értékrend mentén tanítunk. Ők viszont úgy vélik, hogy nagyon is ez történik, és tulajdonképpen természetesnek is tartják, hogy a tanítás során az ember egy ideológiát közvetít. Mint Vidnyánszky Attila elmondta, nincs is ezzel semmi baj. Csak az a problémájuk, hogy érzésük szerint a magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem képzésének szerkezete ideológiailag féloldalas, az úgynevezett »másik« értékrendet képviselőket is osztályhoz kell juttatni.

Szerintem viszont itt nem jobboldaliak és baloldaliak, hanem demokraták és antidemokraták konfliktusáról van szó. Hogy egy példát mondjak, a magamét, ha mindenképpen el kellene magam helyezni a politikai filozófiák mezején, abból végeérhetetlen bolyongás volna. Arról viszont konkrétan fogalmam sincs, hogy a többiek éppen merre kolbászolnak.

Az áthidalhatatlan szakadék ellenére mégis az volt a céljuk Vidnyánszkyéknak, hogy meggyőzzék önöket a vezetői pozíciók megtartására?

Nem. A vezetői pozíciók megtartásáról nem volt szó. Ami az oktatói kinevezéseket illeti, Vidnyánszky Attila minden megszólalásakor elmondja: ő nem akar senkit sem elküldeni.”