„Ehhez szükséges, hogy ne a különbözőségek és az elnyomott identitáscsoportok ahistorikus metszéspontjai álljanak a középpontban, hanem annak vizsgálata, hogy hogyan jönnek létre a megkülönböztetések és a kategóriák közti hierarchiák.
Az identitásokat nem valamiféle belső, intim, megkérdőjelezhetetlen szubsztanciaként, hanem egy viszonyrendszerben elfoglalt relatív pozíció személyes megéléseként kell értelmezni. Például kialakulhat egy szegény- vagy középosztálybeli vagy tőkés identitásom; tudatosan viszonyulhatok ahhoz, hogy nő vagy férfi vagyok; meghatározó élettapasztalatomnak tarthatom, hogy kikhez vonzódom, vagy hogy cigányként milyen sorozatos diszkriminációknak voltam kitéve, vagy nem-cigányként milyen előnyök értek az életben, azonban ezek a szubjektív tapasztalatok csak az emberi viszonyok kontextusában érthetőek meg.
Nemcsak azt kell belátnunk, hogy egyetlen ember sem redukálható ezen tulajdonságainak összességére, de azt is, hogy az identitásfókusz eltereli a figyelmet arról is, hogy a lényeg a kategóriák közti hierarchia: a strukturális egyenlőtlenségi viszonyok ellen nem lehet fellépni maguknak a kategóriáknak a hibáztatásával, a kiút és az emancipáció pedig nem lelhető fel az egyéni identifikációkban. A privilégiumok ellenőrzését előíró, az érvek helyett a személyt fókuszba helyező interszekcionalitás helyett a történetileg kialakult relációk összességére, tehát a rendszerre kell fókuszálnunk.”