Európa tagállamok nélkül

„Amolyan sírva vigad a magyar hangulatban mondogattuk a nyolcvanas években kollégáinkkal, hogy tökéletesen működne az egészségügy, ha zavaró tényezőként nem lennének betegek. Ezt az emléket idézte fel bennem Hollandia miniszterelnöke, amikor feltette a kérdését, hogy létezhet-e az Európai Unió Lengyelország és Magyarország nélkül. Ez persze afféle argumentum ad absurdum is lehetett, mint a »kórház beteg nélkül« felvetés. De még kérdés formájában is rámutat a mai Európa legfőbb bajára.

Tagállamok nélküli Európát akarnak. Az alapítók úgy gondolkodtak, hogy »mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a miénk«. Ez nyilvánvalóan rokonítható Jézus imájával, miszerint»ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd«. A közös útra lépő Európa egyetértésre, egymás érdekeinek a tiszteletben tartására törekedett. Nem is uniónak, hanem közösségnek nevezték. Mára az egyetértés fáradságos kialakítása helyett más vágyak feszítik a miniszterelnökök egy részét. »Mindazonáltal ne a te akaratod legyen, hanem a ­miénk« – mondják nekünk, lengyeleknek, magyaroknak. Az alapítók vissza tudtak venni a saját önzésükből, az utódok szívesen visszavennének mások jogaiból. Amikor beszűkítették az egyetértésen alapuló döntéseket, vagyis korlátozták a vétójogot, elindultak a diktatúra irányába. Régebben az erősek háborúval kényszerítették rá az akaratukat a gyöngékre, ma a minősített többség ez az eszköz.

A fensőbbséges gőgből fakadó irányítást a németek tapasztalták meg először, amikor a két Németország egyesült, és a Wessi (nyugatnémet) meg az Ossi (keletnémet) német egy hazába került. Ami természetesen mind Európa, mind a németek számára csodálatos élmény, óriási siker volt. Azután kiderült, hogy van egy harmadik típusa a németeknek, akiket Besser Wessi néven emlegettek. Ekkor született a mondás, hogy Isten mindent tud, a nyugatnémet mindent jobban tud.

Amikor Mark Rutte miniszterelnök úr eljátszik a lengyelek és a magyarok nélküli Európa gondolatával, a vétójog nélküli Európa hívei közé lép. Jelenleg ezt aligha tudják keresztülvinni. Ezért veti fel – ha csak gondolatkísérletként is – Lengyelország és Magyarország távozását. Ám ez nem megoldás.”