Emberkísérlet

„Nézzük csak, miben is rejlik az Orbán-kormány emberkísérlete! Van ez a bizonyos szuperkupa, amely hagyományosan az európai futballidény ünnepélyes kezdete. Az előző évadból a két legrangosabb sorozat, a Bajnokok Ligája, valamint az Európa-liga győztese – idén történetesen egy német és egy spanyol csapat, a Bayern München és a Sevilla – megmérkőzik egymással. Különösebb tét nélkül, a játék szépségét csillogtatva, az esemény pedig egyúttal remek apropó sportdiplomáciai eszmecserére is. Budapest eredendően nem is pályázott a 2020-as döntőre, Porto nyerte el a rendezés jogát, ám közbeszólt a járvány, Portugáliát mint alkalmas és konszenzusos helyszínt inkább a Bajnokok Ligája-rájátszás, a »nyolcas döntő« házigazdájának szemelték ki. Új helyszín után kellett nézni. Így esett a választás Budapestre, a Puskás Arénára. Magyarország, Budapest, a Magyar Labdarúgó-szövetség büszkén mondott igent a felkérésre. S amikor így tett, még senki sem károgott.

Aztán a második hullám elérte Magyarországot és Budapestet is. Hogy ez milyen fenyegetettséggel jár, azt pontosan senki nem tudná – merné – megmondani, abban azonban konszenzus mutatkozik hazánkban, hogy szinte senki sem akarja a tavasszal megtapasztalt bezárkózást. Egyre szigorúbb biztonsági előírásoknak megfelelve, de összességében mégis szabadon élhetünk. Így például járunk futballmérkőzésekre is.

Hogy ez kockázattal jár? Lehet. Jómagam legutóbb szombaton voltam meccsen, Ráckevén a Ferencváros vendégjátékát néztem meg. Másik kétezer emberrel együtt. Kis túlzással egymás nyakában csüngtünk, a vírus, ha akart és tudott, tobzódhatott. Mégsem rettegtünk. Mert jól éreztük magunkat, mert boldogok voltunk. S a lélek tápláléka, jól tudjuk, gyakran hatásosabb, mint a test gyógyszere. Sokkal rosszabbul éreztem volna magam, ha úgy jön el a Fradi a szülővárosomba, hogy nem lehetek ott a lelátón.”