Egybefésülik

„A Puskás Aréna tervezési költsége két és fél milliárd volt, építési költsége százhetvenmilliárd körüli. Az atlétikai stadion tervezési költsége hárommilliárd, ebből szerintünk alsó hangon is kétszázmilliárd fölötti építési költség valószínűsíthető, ami persze nem baj. Pénzünk, mint a pelyva. Evvel együtt figyelemre méltó, hogy a Világgazdasági Fórum júliusi globális kockázati felmérése szerint a következő másfél évben a világ számára a legnagyobb fenyegetést egy tartós gazdasági visszaesés jelenti. Ennél is aggasztóbb, hogy a magyar gazdaság teljesítménye a koronavírus-járvány miatt a második világháború óta nem látott léptékben és a régió országai között kirívó módon esett vissza: éves összevetésben 13,6 százalékkal, az első negyedévhez képest 14,5 százalékkal zsugorodott, írja a g7.hu. Magyarország az ágrólszakadtabb EU-tagok között messze a legnagyobb mértékű GDP-csökkentést szenvedte el, negyedéves összevetésben nála nagyobbat csak Spanyolország zuhant.

Épeszű kormány ily vészterhes időkben nem szórja a pénzt, vagy legalábbis nem két kézzel és folyamatosan, mondhatnánk, sanda módon célozva arra, hogy a mienk viszont szórja, tehát nyilvánvalóan megzakkant. Pedig dehogy. A mi kormányunk oly módon herdál, hogy pénzünk a lehető legjobb helyen landoljon, és csak annyi guruljon mellé, amennyi a parasztvakításhoz elengedhetetlenül szükséges, fillérrel se több.

Elsején az a hír járta, hogy a Bayern és a Sevilla esetleg mégse jön Budapestre, ennek mintájára ad absurdum még az is elképzelhető, hogy a 2023-as atlétikai világbajnokság valami okból elmarad. Jelent ez valamit? Semmit se jelent. A stadiont az eredeti terveknek megfelelően visszabontják tizenötezer férőhelyesre az előzetesen tervezett összegnek kevesebb mint a triplájáért, az élet pedig megy tovább.

Kormányzó urunk ennek megfelelően derűs, bizakodó, koncepciózus. Augusztus 21-én a következő jövőképet vázolta fel a rádiójában: »Tegnap tartottunk délután egy gazdaságpolitikai megbeszélést az összes érintett miniszterrel és szakértővel, ahol hát az a szó, hogy megrendelést adtam le, talán profán, mert nem fröccsöt kértünk a sarki presszóban, hanem mégiscsak egy nemzetgazdaságilag jelentős terv elkészítését rendeltem el, de mondjuk úgy, hogy megrendelést adtunk le a szakértőinknek, a teljes magyar gazdaságpolitikai szakértői gárdának, hogy amit az elmúlt hetekben, hónapokban kigondoltak a jövőt illetően, tehát most már nem a védekezésről beszélünk, hanem a növekedés megindításáról, azt az összes miniszteriális és szakmai műhelyekben készült javaslatot fésüljék egybe, gereblyézzék össze, és szeptember közepére legyen egy logikus, sok-sok tucatnyi intézkedést is tartalmazó növekedési tervünk...« és így tovább még hosszan, gondolatgazdagon.

Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország.”