Demokrata aggályok és siralmak az amerikai elnökválasztás finisében

„Mindkét tényező ugyanis gyengíti a gazdaságot és rombolja az emberek közérzetét, valamint általános bizonytalanságot teremt, és ez óriási hátszelet ad az ellenzéki jelöltnek. Így talán először fordulhat elő az Egyesült Államok történelmében, hogy egy bizonyíthatóan demens elnökjelölt, aki ráadásul korábban rendkívül furcsa viselkedési hajlamot mutatott kisgyermekekkel és nőkkel folytatott kontaktusai terén, becsúszhat az elnöki székbe. Minden érdem nélkül. Negyvennégy éves politikai karrierjének (ebből nyolc év a Fehér Házban Barack Obama elnök szárnysegédjeként) megkoronázása lenne, ha sikerülne győznie, annak ellenére, hogy szinte semmit nem tud felmutatni, amit valóban sikerként lehet elkönyvelni akár a belpolitikai, akár a külpolitikai porondon.

Pedig Trump külpolitikája sikeresnek mondható. Nem véletlen, hogy a minap Nobel-békedíjra jelölték az Izrael és Egyesült Arab Emírségek közti megállapodás miatt. Az elnök erős Amerikát épített, visszaállította az Egyesült Államok kicsorbult hírnevét és egyetlen háborút sem indított, elnöksége kifejezetten pacifista és békepárti volt (az időnkénti harcias szavak ellenére). A háborút nélkülöző, csapatvisszavonásokra fókuszáló kormányzás, amelyet Trump szorgalmazott, szinte egyedülálló Amerika modern kori történelmében. Minden amerikai elnök indított már valamilyen katonai akciót a világ legkülönbözőbb szegleteiben, kivéve Trump elnököt.”