A romaellenesség a legfőbb oka a roma gyerekek iskolai lemaradásának Magyarországon

„Míg Magyarországon, ahol becslések szerint 7,5 százalék a romák népességen belüli aránya, a tanulónépességen belüli arányuk megközelíti a 15 százalékot. Miközben az óvodába járó roma gyerekek aránya jelentősen javult az elmúlt 15 évben, a romák helyzete az oktatás minden területén jelentősen romlik, és a különböző iskolai fokok teljesítése szempontjából egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy folyamatosan növekszik az iskolai szegregáció mértéke. Lengyelországban, ahol a romák népességen belüli aránya becslések szerint az 1 százalékot sem ér el, 2017-től kötelezővé és ingyenessé vált az óvodai nevelés a 6 éves gyermekek számára, és ahol nincs óvoda, ott az óvodai nevelést különféle közösségi szervezetek végzik. Az elmúlt években csökkent a roma gyermekek száma a speciális oktatásban, miközben a beiskolázott és érettségizett romák arányát az általános iskolásoknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak juttatott ösztöndíjakkal igyekeznek növelni.

Romániában, ahol becslések szerint közel 9 százalék a romák aránya a népességen belül, a gyerekek helyzete a legtöbb területen javult, és csökkent a roma és a nem roma tanulók közötti szakadék; ugyanez nem mondható el a közép- és felsőfokú oktatásban, ahol a tendenciák negatívak. Szerbiában, ahol becslések szerint kicsit több, mint 8 százalék a romák népességen belüli aránya, a roma tanulók helyzete némileg javult az alap- és középfokú oktatásban, de a különbség továbbra is jelentős. (2015-ben például a romák mindössze 10 százaléka fejezte be a középfokú oktatást, Szerbiában pedig 13 százalékuk). A felsőfokú végzettségű romák aránya majdnem nulla, és a roma gyerekek továbbra is felülreprezentáltak a speciális oktatásban. Ugyanakkor pozitív fejlemények mutatkoznak az óvodai nevelésben és az írás-olvasás terén, és a szegregáció sem számít komoly problémának Szerbiában.”