A mi világunk még ennél is radikálisabb lenne, ha elengednénk magunkat

„Az albumról a Nem ma fogott meg a legjobban, ami leírja, hogy nem ma lesz az apokalipszis, de ketyeg az óra, és csak időt nyertünk. Mi aggaszt a koronavíruson kívül, ami alapján azt érzed, hogy nincsenek jó kilátásaink?

Ez a szám inkább személyes nekem. Egyrészt benne vagyok egy kapuzárási pánikban. Egy ideje észrevettem magamon, hogy mindent számolok. Ebből még hány lesz? Hány teliholdat fogok még látni? Még hányszor fog velem ez megtörténni? Annyira mániákusan figyelem ezt, és olyan érdekes, mert ez már jóval előbb elkezdődött. Koncertezni is úgy megyek ki, hogy ennek kurva jónak kell lennie, mert ha ez lenne az utolsó, akkor ennek így kell megmaradnia az emberek emlékeiben. Egy picit beleszagolhattunk abba, hogy azért minden nagyon törékeny. Ezen kívül nem csak a világban van probléma. Nálunk itt ez a teljes belső bizonytalanság és erőszakos szétszakítás a társadalomban, ami a felfoghatatlanság határait régen átlépte. Konkrétan az, hogy attól függ, hogy milyen tévécsatornát néz valaki, az két teljesen párhuzamos univerzum. Persze nem azt sírom vissza, amikor gyerekkorunkban egy esti mese volt, és kész. Aztán ami elkezdődött az SZFE-történettel, az olyan, ami felett nem lehet a szemünket behunyni, azt gondolom, hogy ennek itt a vége.

...

Korábban már beszéltél az itthon érzékelhető fojtogató légkörről, most pedig itt van az SZFE-ügy. Téged meglepetésként ért ez? Mik a gondolataid ezzel kapcsolatban?

Annyi gondolatom van ezzel kapcsolatban, hogy az nem férne bele egyetlen riportba. Nehéz azt mondani, hogy meglepett volna, mert tényleg egy ideje a dolgok, amik történnek, annyira hihetetlenek. Még akkor is, ha már évek óta hallom, hogy ez a terv, mégis meglepetésként ér. Megdöbbentő, hogy tényleg nincs semmi Vidnyánszkyék oldalán, nincs terv, nincs program, nincs semmi. Egyetlenegy ideológiai mondat van, hogy hol van a keresztény-jobboldali kultúra ebből? Nem jártam egyetemre, de nálam szerintem senki nem tud jobban néptáncolni, és senki nem tud több népdalt, ezt most tök komolyan mondom. Ráadásul erdélyi családból származom, úgy szívtam magamba ezt a kultúrát, és őrzöm a szívem csücskében. De hát nyilván nem beszélek róla, mert ezt most már egy olyan szegletben őrizgetem, mint az én kincsemet. Nem erről van szó, hanem valami olyan dologról, amit tényleg csak döbbenten lehet nézni. Ez az egész egy arcátlan hazugság. Nincs is erről mit beszélni. Erről mit lehetne? Azt, hogy Mundruczó Kornél és Wéber Kata ott állnak a világsiker előtt álló filmjükkel, amelynek Martin Scorsese az egyik producere, és erre egy fideszes képviselő azt írja, hogy hányinger? Azt hiszem, hogy erről ennyit. Nem adhatjuk oda a nemzeti kincsünket, a kultúránkat. Úgy gondolom, hogy azt mi emberek őrizzük. Ezért nem lehet párbeszéd, mert a másik oldalon nincs semmi.”