Nekem az a város, ahol színház van.
„A legsötétebb Rákosi időkben, amikor a »Nemzetiben« A traktoros lány levele Sztálin elvtárshoz című társadalmi bohózat volt műsoron, akkor az Operettben Honthy Hanna azt énekelte, hogy »ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér, ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér«.
Senki sem gondolt a szerelem mulandóságára – amiről a dal szól – hanem mindenkiben fölébredt a remény, hogy lesz még Pest-Budán jobb világ. Így történhetett meg, hogy ez az emeletes giccs (a Csárdáskirálynő) Pesten nemzeti dalmű lett, több, mint ezer előadást ért meg, aki nem látta, nem érezhette magát pestinek. Közösséggé kovácsolódtunk ettől a vacaktól – ezt nevezik színházi csodának. Érdekes az, hogy (Honthy és) a Csárdáskirálynő Hruscsov elvtárs szívét is megdobogtatta. Azonban az ő esetében az ok a csalhatatlan rossz ízlés volt.
Több tucat zseniális előadás adatott elő Pesten a Kádár időkben, amelyekből épült a néző, és remélhette, hogy átmeneti időket él, és azt, hogy nem rosszabb, hanem jobb lesz a világ körülötte. Ilyen volt a Madáchban, Vámos László és Gábor Miklós Hamletje, Csurka Házmestersiratója, és Várkonyi egész Vígszínháza. Zsámbéki Katonája külön fejezet (mint a Fesztiválzenekar), amely Budapestet intelligens város hírébe hozta a nagyvilágban. A színház kezdte a hiteles múltfeltárást is. Itt a csúcs Örkény Tótékja volt, Latinovitscsal, Nagy Attilával.
Élvezetek között rangsort állítani fölösleges, nekem öt éves korom óta a színház valahol elől van. Nekem az a város, ahol színház van.
Ha egy külföldi vagy vidéki várost meg akartam ismerni, elmentem az esti előadást megnézni, hogy tudjam, hol vagyok. Sokszor voltam jó helyen, de mindent, mindig a pesti »színházi élethez« hasonlítottam és nálam – természetesen – mindig Pest nyert. És a pesti színészek: Darvas Iván (tanított sármosnak lenni), Básti Lajos (»hősként működni«), Várkonyi Zoltán (»lazának« és nyugat európainak lenni), Gábor Miklós (fenségesen tipródni), Kálmán György (elegánsan cinikusnak lenni). Felnőttként Zsámbéki Gábor színháza láncolt magához röpke 38 évre, és ott kaptam meg mindent, amit színház adhat, sőt azt is, amit kizárólag a színház adhat. Ez persze csak a jéghegy, az én színházi jéghegyem csúcsa. Nem említettem mesés színésznőket, díszletet, jelmezt, zenét, pedig kellett volna. Közhely, hogy a színház maga az »élet«. Igen, csak szép és intelligens.
Értjük jól, hogy a »magyar keresztény nemzeti« kormány nem színházon szocializálódott. Azt is értjük, hogy kell nekik Budapest, az egyetlen metropolis nélkül az ország egy nagy szegény Felcsút. A baj az, hogy meg is kapják, és ezt nem értjük. Pontosan azt, hogy vajon mi az ördög füléért választottunk új városvezetőket?”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Történelmet írt az ukrán bokszoló.
Saját honfitársaikat küldik minden eszközzel a halálba az ukrán toborzók. Gyomorforgató jelenetek.
