Vidnyánszky, a „román”

Az 1970-es évek elején fiatal egyetemistaként autóstoppal mentem Erdélybe. A hátizsákomban olyan magyar könyvekkel (mosóporos dobozok közé rejtve), amit Sepsiszentgyörgyre akartam vinni egy ottani magyar költőnek. Segesvár előtt felvett egy román autós, akinek francia egyetemistaként mutatkoztam be, mert tudtam, hogy a trianoni ajándékért oda meg vissza vannak a franciákért. Nem is csalódtam, szinte fejedelmi udvariaskodásban volt részem. Segesvár végén egy idős néni és kisunokája állt az út szélén és tipikus román kézmozdulatokkal stoppolt. Az autós megállt és hosszas román nyelvű alkudozás kezdődött a tarifáról, majd beültek a kocsiba. Ekkor hirtelen elszorult a torkom, mert hátul a nagymama magyarul kezdte el vigasztalni a kis unokát: - Ne ríjjál, kisfiam, nemsokára odaérünk a poliklinikára és meggyógyít téged a doktor bácsi. Ha hátraszólok, és felfedem magam, ezzel lebukok a román sofőr előtt. Lázasan törtem a fejem, hogy adhatnék nekik valami titkos jelet arról, hogy én is magyar vagyok. Nem sikerült. Életem egyik legkeservesebb félóráját éltem át, miközben franciául csevegtem a sofőrrel. Amikor kiszállt a segesvári magyar néni, a sofőr megállt egy eszpresszónál és meghívott egy kávéra valamint kaptam egy román sós perecet is. Megakadt a torkomon a kávé, mert ezt mondta nevetve a sofőröm: - Hehehe, látja, bejött a kávé ára...! Búcsúzáskor megadtam neki egy hamis franciaországi címet, amit ő nyájasan elfogadott és nagylelkűen nem számolta fel a sepsiszentgyörgyi bekötő útig a "fuvardíjat". Már esteledett, amikor gyalog elindultam a kb. 10 km-re lévő színmagyar település felé. Végre jött egy kocsi, lestoppoltam és magyarul szóltam a sofőrhöz. - Jó estét kívánok, magyarországi egyetemista vagyok és a városba szeretnék menni. Elvinne? Éktelen, román nyelvű káromkodás volt a válasz, egy kiköpés, majd elviharzott. Éjfél volt, mire hullafáradtan odaértem Magyari Lajos költőhöz, aki már egy napja várt. Micsoda öröm volt neki, amikor előkapartam az ott beszerezhetetlen könyveket. Hajnalig ettünk és ittunk. Akinek ilyen élményei voltak, az tudja, mit jelentett erdélyi magyarnak lenni a Ceausescu érában, de Beregszászon sem lehetett sokkal különb. Isten tartsa meg jó egészségben sokáig Vidnyánszky Attila színművész urat.

Qurcsány Böszme, a mocsár magyar(országi) führer...akarom mondani vezetője!

Ennek az Alföldi Roberta 'értékeit' piedesztálra helyező (ávos) csürhének mindenki értéktelen, akinek van előbőre. Lásd a témában Jordán művész úr véleményét, melyet néhány napja szemlézett ez az oldal.

Szerintem Gyurcsány egy pökhendi pöcsfej. Vidnyánszky pedig egy mohó, komplexusos hörcsög. Mi lesz velem, aki mindkettőt a halál f.szára kívánom?