Szatócsok ideje

„Lám, eljött annak az ideje, hogy a kormányfő peckesen megérkezzen a Belügyminisztériumba, s munkával kezdje a szombatot. Mintha a közösségi oldala, ez a buborék-traccsra szolgáló placc volna a helye, hogy a néphez szóljon. Ami békeidőben mosolyogtató, az éles helyzetben tragikomédia. Azt mondja a kormányfő: »a második hullám kopogtat az ajtónkon«, ami nemcsak vigyorgó képzavar, de valójában súlyos tévedés. Nem bonyolódnánk virológiai vitákba, de mintha nem vendég volna itt a Covid, hanem tartós társbérlő, aki épp ránk rúgta az ajtót. Annyi empátia pedig van bennünk, hogy lássuk, velünk együtt lehetetlen helyzetben vannak a hatalmasok. A kabinet feje meg kemény, képtelen lemondani a médiakormányzás délibábjáról.

Pedig sziklaként nyitotta meg a »második félidőt«. Lezáratta az országot, mert most »a fő veszély a járvány behurcolása«. Ez megint ok volna a racionális vitára. Nemcsak a francia elnök látja úgy, hogy a begombolkozás nem vezet sokra, de a szakértő Kunetz Zsombor  is azt mondja a 444-en: »a határzár nehezen értelmezhető járványügyi intézkedésnek, nem a behurcolással, hanem a vírus itthoni terjedésével van komoly probléma«. Maszk, teszt, zárt terek mellőzése. Ám a kormány sikál, nem beszél nyíltan. A vírus terjedését rákeni az utazókra, de akkor miért hagyta nyitva az Adriára vezető déli határt? A helyzet azonban súlyosabb.”