„Nézem a híreket, az ünnepi híreket, és elképzelem, ahogyan ennek a sok nagyszerű férfiúnak a beszédírója (egy szemernyi kétségünk ne legyen, hogy az ünnep kezdetéig azt sem tudják, mi áll abban a beszédben, hiszen még felolvasni sem tudják rendesen) felkel reggel és azt mondja magában.
»Na, írok már valami jó kis uszító beszédet, megtiprom benne a melegeket egy kicsit, az most úgy is elég divatos.
Remélem aljasabb és görényebb mondatokat bírok leírni, mint a főnök beszédírója. Jujj, de szép lesz ez a mai nap! Annyira boldog vagyok, hogy ma is mocskos prosztó lehetek!«”