Jószándékú gyűlöletkeltés

„Ha a magyar baloldali sajtót olvasom, gyakran támadhatna az az érzésem, hogy a német nyilvánosság szinte már egyértelműen az Európai Parlament és Bizottság nézőpontjával azonosul, főként a jogállamiság alapelveit lábbal tipró magyar és lengyel kormányzat vonatkozásában.

Az persze igaz, hogy azok a német – főként szakmai – orgánumok is, melyek fenntartásokat jelentenek be, kötelességüknek érzik, hogy a tételmondatot, miszerint a magyar és lengyel hatalom rendszeresen megsérti a jogállami normákat – különösebb indoklás nélkül – maguk is megismételjék. Mellesleg – nyugat-európai nézőpontból – nem is mindig teljesen alaptalanul.

A probléma az, hogy az említett fenntartások a baloldali sajtóorgánumokban nemigen jelennek meg. Igaz, a jobboldali sajtó sem reagál rájuk. Ezúttal feltehetőleg puszta ismerethiányból.

Pedig Enrico Liedtkének, az Internatiole Politik und Gesellschaft című német szaklapban közölt cikke már címével is fölhívhatná magára a figyelmet. Így hangzik: »Watchdog mit Eigeninteresse. Angriffe auf Rechtstaat und Gewalteinteilung zu sanktionieren?« Magyarul: »Őreb, sajátos érdekekkel. A jogállam elleni támadásokat és a hatalomeloszlást helyénvaló-e szankcionálni?« Alcím: »Für die EU-Kommission gar nicht so einfach, denn sie erfolgt eigene politische Ziele.« Ismét magyarul: »Az EU-bizottságnak nem is olyan könnyű, amennyiben sajátos politikai célokat követ.« A szerző méltányolja, hogy egy effajta eljárás az európai színtéren éppenséggel erősíti a (párt)politikai integrációt és együttműködést, de azt is hozzáteszi: egyben gyengíti azt a semlegességet, melyet a bizottság önmaga számára elvben mérvadónak tekint, s melyre az Alapszerződés is tételesen kötelezi.”