Az Orbán-fóbiás politikai közeg az, amelyiknek nagyon jól jön a médiabotrány.
„A balliberális legenda szerint Orbán Viktor annyira nehezen viseli a kritikus hangot, hogy el akar hallgattatni mindenkit, aki ilyesmire vetemedik. Lábbal tiporja tehát a sajtószabadságot, és a Népszabadság után be akarja záratni az Indexet, de már a 24.hu néven megjelenő orgánumot is fenyegeti. Mindezt természetesen olyan kormánykritikus oldalakról tudhatjuk, mint az Index, a 24.hu, a HVG, a 444, a Hírklikk, a Mérce, a 168 Óra, a Magyar Narancs, és sorolhatnánk napestig az ellenzéki lakájmédia propagandalapjait. Az előbbi lista önmagában is bizonyíték arra, hogy a balliberális ellenzék hazudik, Magyarországon a sajtópaletta rendkívül széles, színes összetételű és teljesen szabad.
Az sem igaz, hogy a miniszterelnök nehezen viseli a kritikát. Bárki megnézheti, milyen türelemmel, higgadtan, logikusan érvelve veri vissza rendre azokat a vádakat, amiket például az Európai Parlamentben vágnak a fejéhez. Pedig nyilván ő is kihallja ezekből a szövegekből azt a tömény ostobaságot, csúsztatásokkal, nyilvánvaló hazugságokkal eltorzított képet hazánkról, amit az itthoni balliberálisok diktáltak uniós elvtársaiknak. Ám amíg mi, egyszerű halandók, szívlapáttal sóznánk oda a hazudozóknak, addig a kormányfő a munkája velejárójának tekinti az alantas támadásokat és azok végtelenül nyugodt kivédését. Hasonlóan jól tűri a Jakab Péter, Tordai Bence, Hadházy Ákos, Kunhalmi Ágnes vagy Bangóné által fémjelzett politikai garázdaságot is, amit a szedett-vedett ellenzék itthon kritikaként próbál eladni.
A balliberális legendának része az is, hogy kormányoldalon nem történhet semmi, amit Orbán Viktor nem hagy jóvá. Mivel egészen bizonyos, hogy a világjárvány elleni védekezés, az uniós pénzekért folytatott csatározás és fiúunokájának megszületése mellett a miniszterelnök egyáltalán nem foglalkozik azzal, mi folyik az Indexnél, így máris nyilvánvaló, hogy nem a kormányoldalon keresendő a balhé okozója. Pedig még fel sem tettük a kérdést: kinek állhat mindez az érdekében? Nem kell különösebb éleslátás annak kijelentéséhez, hogy a Fidesznek és a kormánynak semmiképpen.
Gyakorlatilag 2010 óta acsarkodnak a globalisták, mert a nemzeti oldal médiája megkísérelt azonos súllyal esni a latba a piacon, mint balliberális vetélytársai. A kiegyensúlyozottság irányába tett legapróbb lépések is nemzetközi botránnyá dagadtak, mert a most nyivákoló társaság mindezt úgy kürtölte világgá, hogy a diktatórikus kormány elfoglalja a magyar médiát. Azóta egyfolytában foglalja. De bármennyire koholt volt már tíz éve is a vád, jól kivehető a történetből, hogy az azóta is pergőtűz alatt dolgozó kormánynak úgy hiányzik egy újabb médiabalhé, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Sosem csináltam titkot abból, hogy világnézetileg inkább értek egyet a Fidesszel, mint akár az óbalos, akár a progresszív ellenzékével.
Kósa Lajos szerint erre a napra tüntetést szervezni „a normális gondolkodás teljes hiányát” jelzi.
A magyar hokiválogatott parádés szombati győzelme és feljutása után most már dicsérik a játékosok Don MacAdamet, aki nem marad a posztján.
