Így falja fel önmagát a progresszió

Nem új keletű jelenség a baloldalon, hogy össztűz zúdul arra, aki kicsit is kiénekel a kórusból. Korábban bálványozott idolokat küld máglyára a progresszív felhorgadás.

Történt, hogy a magyar könnyűzene két ikonikus alakja, Bródy János és Szörényi Levente eleget tett Demeter Szilárd meghívásának, és a Petőfi Múzeum igazgatójával egyeztetett a művészettámogatásról, kultúrpolitikáról. A megbeszélésről a kormánybiztos egy fotót is publikált, annak rendje és módja szerint. A fényképre azonban vörös posztóként tekintettek a balliberális véleményformálók, árulónak, megalkuvónak, elvtelen behódolónak bélyegezték Bródyt. Az utolsó kenetet Debreczeni József, a jobboldalról kiszédelgett közíró adta fel, aki publicisztikájában a szövegíró egész korábbi közéleti szerepvállalást és hitelességét kérdőjelezte meg a fénykép fényében.

Debreczeni térfelén ugyanis olyan olvasat nem létezik, hogy Bródy is tett egy gesztust és Demeter is. A könnyűzene meghatározó és vállaltan liberális szereplője találkozott az egyébként zenei kérdésekben üdítően friss és felkészült kultúrpolitikussal, hogy megvitassák az aktuális művészetstratégiai kérdéseket. Nem, ilyen értelmezés nem lehetséges, aki szóba áll egyáltalán a NER képviselőjével,

Hasonló mechanizmusok zajlottak az Index széthullásakor: a szerkesztőség felbomlásának okait számos értelmezésben próbálta megfejteni újságíró, olvasó, politikus, megmondóember. Különböző mozgatókat tártak fel, ki-ki a saját szájíze szerint ragadta meg a nyilvánvalóan összetett folyamat egy-egy mozzanatát. A Momentum által celebrált Index-tüntetésen azonban egyetlen narratíva érvényesült: az Indexet kormányzati utasításra beszántották, a sajtószabadságon megint fojtottak egy kicsit. Aki ezt követően a szerkesztőség vagy a főszerkesztő felelősségét pedzegette, a konkurencia motivációját sejdítette, esetleg a gazdasági helyzetet firtatta, legyen akár jobboldalisággal nem épp vádolható szereplője az ügynek (Bodolai, Bodoky), instant kiátkozták, leárulózták, keresztre feszítették.

Azt sem lehet állítani, hogy a törzsi kultúra sajátos magyar megnyilvánulásairól lenne szó, ugyanis

J. K. Rowlingot, a feminizmus és a melegjogok körberajongott zászlóvivőjét simán kivégezték egy olyan, kockázatmentesnek gondolt megnyilvánulása miatt, miszerint létezik biológiai meghatározottsága a női és férfi nemnek. Az ő példája is azt vetíti elő, hogy bármilyen szerepcsere lehetséges, a BLM szobordöntögető élharcosai holnap ugyanúgy egy még haladóbb mozgalom lánctalpai alatt találhatják magukat.

Hosszan lehetne fejtegetni, hogy a bezárkózás és kiátkozás kultúrája hová vezet globálisan, de maradjunk csak a magyar küzdőtéren. Amíg a balliberális oldalon nincs valós vitakultúra, nincsenek árnyalatok, nincs kitekintés a gonoszorbán-elnyomottdemokraták mátrixból, addig csak egységsugarú, önemésztő gyűlölet lesz még hosszú évekig. Ja és: garantáltan ellenzékből.