Az építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkár írása
A hazai gazdaságunk az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, ahogyan az életvitelünk is megváltozott: más típusú hulladék keletkezik most, mint például a 80-as években. A nagy hulladéktermelő ágazatok (például bányászat, kohászat) fokozatos visszaszorulásával nőtt a kisebb alapanyag-igényű ágazatok aránya is, így a kezdetben az arányaiban döntően ipari hulladékok mellé felsorakoztak más és új típusú hulladékok, gondoljunk csak a műanyagipar robbanásszerű fejlődésére, vagy az ipar a hulladékszegény technológiaváltásának az eredményeire, amelynek köszönhetően a növekvő termelékenységhez nem párosult növekvő hulladék kibocsátás.
A hulladék teljes mennyisége hazánkban az 1980-as évektől fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, 1990-ben még 106 millió tonna volt, 1995-ben 90 millió tonnára, 2000-ben 69 millió tonnára, 2012-ben pedig 18 millió tonnára csökkent és azóta e körüli az értéke.
Az unió egészét nézve évente közel 2,5 milliárd tonna hulladék keletkezik. Az uniós tagállamokban keletkezett hulladék mennyisége 2008-ban közel 100 millió tonnával csökkent, azonban 2016-ra ismét elérte a 2004. évi érték szintjét. Nálunk a lakossági egy főre jutó települési hulladék mennyisége jelentősen elmarad az EU átlagától. Míg az uniós átlag 2018-ban 492 kg/fő volt, hazánkban ennek mindössze 78%-a.
A 766 kg-os dániai mennyiséggel Dániában keletkezett a legtöbb kommunális hulladék az EU-tagállamok között 2018-ban, de személyenként több mint 600 kg települési hulladék keletkezett Máltán, Cipruson, Németországban és Luxemburgban.
Az Eurostat szerint a skála másik végén Románia áll 272 kg/fővel, de kevesebb mint 400 kg az egy főre vetített hulladék kibocsátás Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon is.
A hulladék mértékének mérséklése
Az első és legfontosabb, hogy felismerjük a hulladékban rejlő gazdasági potenciált. Ha a hulladékot értékként kezeljük, máris egy lépést tettünk a körforgásos gazdasági modell felé: az értékeinket nem dobjuk ki és ez gazdasági értelemben is így van. Az értékalapú gazdasági rendszerben ugyanis a termékeket, csomagolóanyagokat nem csak legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, hanem gazdasági értelemben kihasználjuk, hogy a ma termékei egyben a jövő alapanyagai lehessenek. Azért körforgásos, mert a mai – jellemzően lineáris – rendszerrel szemben, amikor a termékeket kidobjuk, a körforgásos gazdaságban a termékek a szemetes helyett – azonos, vagy feldolgozott formában – visszakerülnek a gyártásba.