Elszálltak – maguktól

„Csúcsra járatott önértékelés és ravasz politikai számítás – talán csak ennyi van, nem több az Index minapi összezuhanása mögött. Az ellentétek Bodolai és a szerkesztőség között évek óta húzódtak, már az előző főszerkesztőknek, Dudásnak és Tóth-Szenesinek is autonómiaproblémák miatt kellett távozniuk.

Az Indexben – ez a talán legfontosabb elem a történetben – ugyanis nem pusztán a magyar újságírás krémjének, de szellemi szuperlényeknek is látják magukat. Az öndicséret büdös – tartja a mondás, és az ember tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor önszeretettől csöpögő vallomásukat olvassa: »Munkahely, közösség, rövidnadrág, közszolgálat, férfibarátság, maguk az olvasók vagy épp az újságírás Fradija.« Igen, az Index kis rövidnadrágosai így látják magukat. Rájuk nem vonatkozik a munkajog, a cég igazgatótanácsa nem válthatja le a főszerkesztőt, ha üzleti titkokat ad ki, csak ők számítanak, a felkentek, a klubtagok. Arról persze, hogy az Index hatalmas olvasottságát nem kis részben kitűnően működő blogjaiknak, mellékleteiknek köszönhetik, nem pedig a hazug politikai bulvárhíreknek, egy szót sem ejtenek. Pedig az Index olyan, mint a Tesco: áruk rengetegén kell keresztülvergődnünk magunkat, hogy a lényeghez, a valóban értékes tartalomhoz eljussunk.”