„El a kezekkel a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől! Mi jogosít fel ezekre a mondatokra? Írói pályám mellett hosszú évtizedekig voltam a magyar színház- és filmművészet küzdelmeinek, Európa-szerte is elismert eredményeinek, színházi kritikusként, majd lapszerkesztőként /Film, Színház, Muzsika/ tanúja. Tanúja voltam a Főiskolán nevelődött színész és rendező nemzedékek pályaindulásának: Kálmán György, Sinkovits Imre, Garas Dezső, Törőcsik Mari és az utánuk következők sorozatának.
Lapszerkesztőként is támogathattam a magyar színházat megújító kiválóságok /Ascher Tamás, Babarczy László, Ruszt József, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és mások/ pályaküzdelmeit, eredményeit. Tanúja lehettem Nádasdy Kálmán,Várkonyi Zoltán direktori, Ádám Ottó, Gellért Endre, Horvai István, Marton Endre és mások tanári teljesítményeinek. A régi rendszernek elkötelezett Major Tamás szakmai teljesítményeiről például Törőcsik Mari így nyilatkozott több alkalommal: »Nélküle nem lehettem volna színész…« Méltó utódaik a maiak!
A már inkább hatalmi emberként, mint eredményes művészként nyilatkozó új fővezető ezt az eredményes múltat-jelent gyalázza meg, mérhetetlen károkat okozva a magyar kultúrának, művészeti életnek, az Egyetemnek. A nemzet színház-filmművészetért, kincsünkért aggódó mindenoldalú művészek, politikusok közös ügye az Egyetem eddigi nagymúltú munkájának zavartalan folytatása.
József Attila szavaival: »…gondoljátok meg…«”