Az Index összeomlása nemzeti ügy

„Mivel foglalkozol, amióta Bodolai László az Index Zrt. igazgatótanácsának elnöke felbontotta a munkaszerződésed?

Annyira sokkszerűen, gyorsan történnek a dolgok, hogy hirtelen meg sem tudom mondani, hány nappal ezelőtt történt az elbocsátásom, majd a kollégáim tömeges felmondása. Túlzás nélkül mondhatom, hogy százával kapom a – főleg – biztató üzeneteket. Ráadásul a nemzetközi média érdeklődése hatalmas: Brazíliától kezdve Japánig folyamatosan kapom a megkereséseket. Még mindig be van táblázva gyakorlatilag minden percem. Ami a jogi részét illeti, a szerződésem szerint még hat hónapig a céghez vagyok kötve. Eddig tart a felmondási idő, és ennyi ideig vonatkozik rám a versenytilalom is. Tehát, a munka alól ugyan felmentettek, de jogilag én nem csinálhatok semmit.

Mi történt aznap, amikor Bodolai László kihívott az Index pénzügyeinek átbeszélésére?

A cég pénzügyeiről szóló beszélgetés lett volna a téma, de aztán egészen másról volt szó. Egy külső helyszínen találkoztunk, ahol az ügyvédjével várt. Ezt el is mondtam, amikor a kollégáktól búcsúztam, hogy azért kellett e-mailből megtudniuk az elbocsátásomat, mert Bodolai László ezt nem az Indexben, vagy az Index közelében közölte velem. Itt Bodolai elmondta, hogy tulajdonképpen mi is az a bizalomvesztés, amely ehhez a döntéshez vezetett. A szabadságunkat jelző barométerre hivatkozott, amelyet bő egy hónappal ezelőtt a szerkesztőséggel közös döntés alapján a veszélyzónába állítottuk át, illetve az ehhez kapcsolódó szolgálati közlemények vezettek az elbocsátásomhoz. Ami ezután következett, a szerkesztőség egységes reakciója, arra kevesen, de Bodolai László biztosan nem számított. A szerkesztőség láthatóan nem fogadta el Bodolai indokolását, ezért sorban, szinte mindenki benyújtotta a felmondását.

Ebben a reakcióban azért benne vannak az elmúlt hetek történései. Az elmúlt hetekben ugyanis elég feszült hangulatban zajlottak az értekezletek. Bodolai nemcsak velem, hanem a kollégáim egy részével is, például a lapvezetéssel, külön titoktartási nyilatkozatokat íratott alá. És én ezért is mondtam a szerkesztőségben, és nyilvánosan is hangoztatom azóta, hogy nagyon jó lenne, ha feloldaná ezeket a titoktartási kötelezettségeket, mert így legalább a nyilvánosság is picit jobban láthatná, hogy milyen hangulatban teltek az utolsó hetek. Hogy miről szóltak valójában, melyek a mozgatórugói a tömeges felmondásnak.

Titoktartási szerződéseket kötöttetek, de ha jól tudom, akkor ezen a titkos találkozón Bodolai és az ügyvédje által a felmondási papíron kívül egy másik dokumentum is terítékre került. Mit ajánlott Bodolai?

Bodolai László felajánlott nekem egy közös megegyezéses távozási módot is, amely nyilván jelentős pluszpénzt is jelentett volna. Másrészt viszont a dokumentumban az szerepelt, hogy »aktív visszautasítással elzárkózom minden nyilvános és magánjellegű kommunikációtól« – vagyis, hogy hallgatnom kellene mindenről, ami történt, és egyáltalán nem nyilatkozhatnék. Például ezt az interjút sem adhatnám a Transindexnek. Én ezt azért utasítottam el, mert végig – ebben az ügyben is és az egész pályám során – azt képviseltem, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság a fontos. Hogy el tudjunk mondani mindent, amit tudunk, hogy a nyilvánosság, a közérdekű, a ránk tartozó ügyeket, minél jobban megértse. És úgy gondoltam, hogy az Index története – és pláne az elbocsátásom története – éppen olyan ügy, amelyben én nem burkolózhatok hallgatásba.”