Az ellenzék antiszemita rossz híre

Felháborítóan alaptalan a német külügyi államtitkár, Michael Roth antiszemitizmusvádja hazánk, a magyar emberek ellen. Megnyugtató viszont, hogy a magyar kormány a leghatározottabban visszautasította a képtelen, már dögunalomig, könyökkoptatásig ismert és soha, semmilyen halovány konkrétummal alá nem támasztott, gyomorforgató vádat.

Érdemes azonban felhívni egy új szempontra a figyelmet, amely ha nem is mossa tisztára a hebehurgya szociáldemokrata politikust, ám árnyalhatja a meg- és elítélését.

Hisz a hű Soros-szövetséges Roth úr olyan szűkszavúan, kurtán-furcsán – mondhatni kurz und schlecht – fejtette ki véleményét, hogy nem lehetünk biztosak abban, pontosan kikre értette az antiszemitizmus magyarországi erősödéséről szóló rágalmát.

Mi van akkor, ha László Imre összellenzéki, amúgy Gyurcsány-párti, DK-s újbudai polgármester penetráns Hitler-méltatása indukálta jelentős részben Roth ellenünk való kirohanását? Hisz azt csak a hazai baloldal nyeli be úgy, mint kacsa a nokedlit, hogy a dicsőítés, amelyben azt ecsetelte, hogy a Führer megérdemelte a Time magazinnál 1938-ban az év emberévé választást, élete legrosszabb mondata volt. Már ott kezdődik a hibalajstrom, hogy nem egyetlen mondat volt, hanem több, egész kis mondatfüzér, kinyilatkoztatás, retorikai elemekkel megtűzdelve. »Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá a világgazdasági válság után« – vallotta meg addig magába fojtott, kifelé titkolt rajongását László Imre. A baloldali polgármesternek, DK-s élpolitikusnak tehát az a korszak tetszett, amikor már halomra verték, sőt öldösték a zsidókat, megszállták Ausztriát és már réges-rég, 1933-ban erőszakosan megszavaztatták az SA-rohamosztagosok által körbevett Reichstaggal, a megfélemlített és kiszelektált birodalmi képviselőkkel a felhatalmazási törvényt.”