A tolerancia diktatúrája nem lassít

„Mit tegyünk, amikor észrevesszük, hogy hazai keresztény körökbe is kezd beszivárogni az LMBTQ-ideológia? Mit tegyünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy környezetünk egy része rezonálni kezd erre? Vagy amikor közösségeinkben, esetleg a keresztény médiában is összetalálkozunk az LMBTQI-lobbi szokásos, évtizedek óta világszerte sulykolt érvrendszerével?

Persze nagyon óvatosan kezdődik ez eleinte, tehát biztos hogy nem a házasodás kérdésével, hanem egyfajta érzékenyítéssel, amit akár észre sem veszünk, így vannak köztünk, akik jó szándékkal naivan be is állnak mögé, hisz ki ne értene egyet abban, hogy a kirekesztéssel és a diszkriminációval szemben fontos fellépni! Arról viszont kevesebben tudunk, hogy az LMBTQ-lobbi képviselői világszerte hasonló, fokozatosan adagolt forgatókönyv alapján szerzik meg a társadalom különböző csoportjainak céljaikra vonatkozó szimpátiáját.

A keresztények meggyőzésére és érzékenyítésére különösen nagy energiát fordítanak.

1987-ben jelent meg a Guide magazinban A heteró Amerika átalakítása című értekezés, amely szerzői felvázoltak egy akciótervet a homoszexualitás társadalmi elfogadtatására. E terv pontjai közt szerepelt többek között a témáról folyó állandó diskurzus, a homoszexuálisok áldozatként és megnyerő, jó emberként való beállítása, a velük egyet nem értők rosszként való feltüntetése, illetve az ügy diszkriminációra való kihegyezése. Megjelenik a tanulmányban az áldozatok, hisz így születtek érv, amit tévesen terjesztett el világszerte az LMBTQ-lobbi, hisz nincs rá bizonyíték, sőt, a tudomány mai állása szerint a genetika nem határozza meg, hogy valakinek homoszexuális vonzalmai lesznek-e. Figyelmeztetnek a fokozatos érzékenyítés fontosságára, tehát arra, hogy nem szabad rögtön bemutatni a társadalomnak a homoszexuális cselekedeteket, mert az ellenállást fog kiváltani, hanem amennyire lehet, absztrakt társadalmi kérdésként kell megjeleníteni az ügyet. »Kampányunk ne a homoszexuális gyakorlatok közvetlen támogatását követelje, hanem ehelyett a diszkrimináció elleni küzdelmet tegye témájává«, fektetik le az azóta megvalósított forgatókönyv alapjait a szerzők. A média megnyerésére nyíltan a Rákosi Mátyás által megalkotott és végrehajtott szalámitaktikát javasolják, tehát valódi és hosszú távú céljaikat elrejtve lépésről lépésre hajtják végre azokat. Az értekezés szerint emellett alá kell ásni »a homofób egyházak erkölcsi tekintélyét« azzal, hogy elavultnak állítják be őket, akik nem haladnak az idővel és a pszichológia legújabb eredményeivel. Céljuk továbbá, hogy ahomoszexualitás ellenzői  »olyan rossznak tűnjenek, hogy az átlag amerikaiak el akarják magukat határolni tőlük«.”