„Világjelenség, hogy a napjainkra fősodrúvá vált szélső- és balliberális világnézet lassan teljesen háttérbe szorítja a hagyományos baloldali értékrendet. Ilyen körülmények között van jövője a baloldaliságnak, amit egyszerűen a kisemberek és az elesettek képviseleteként lehet leírni?
Természetesen van. Mi valós problémákkal, és az emberek túlnyomó többsége számára fontos ügyekkel foglalkozunk, mint amilyen a minimálbér emelésének a szorgalmazása, vagy a gazdagok erősebb megadóztatása. Az elmúlt évtizedekben végig a társadalmi egyenlőség elveit vallottuk, kevés párt mondhatja el, hogy ilyen konzekvensen képvisel egy adott értékrendet. Továbbra is a nemzetközi nagytőke és a bankok befolyásával szembeni fellépést tartjuk fontosnak, ugyanis ezek a – jellemzően liberális – érdekcsoportok nem az emberek, a lakosság érdekeit tartják szem előtt.
A tőkés és a munkás szembenállása nem inkább korábbi korszakok jellemző konfliktusa?
Nyilván a nyugati világban az emberek többsége nem él már olyan rossz körülmények között, mint az iparosodás hajnalán, de a nagytőke ugyanúgy érvényesíti az érdekeit, mint akkoriban. Csak ezt nem annyira feltűnően teszi, hanem különböző kifinomultabb destabilizációs kísérletek formájában.
Mit ért destabilizációs kísérletek alatt?
Ennek lehetnek szellemi, politikai, vagy más egyéb formái is. Például a politikailag korrekt nyelvezet, a PC társadalomra erőltetése is olyan dolog, ami a józan gondolkodást befolyásolja, torzítja. Hasonló a mechanizmusa az úgynevezett genderelméletnek is, amely megkérdőjelezi a hagyományos nemi szerepek létjogosultságát, köztük a házasság intézményét is. Ez is egy komoly destabilizációs kísérlet, hiszen végeredményben azt akarja alaptételként elfogadtatni, hogy nincs eleve adott emberi természet, hanem az ember szabadon alakítható lény az őt uraló hatalom érdekei szerint. A liberális tőke, és a bankok befolyásán alapuló ideológia pedig végső soron olyan totális diktatúrát valósíthat meg, mint annak idején Hitler, csak kevésbé feltűnő formában.