A polgármester jegyzetei: II. rész

„II. A polgármester hivatásáról: A legősibb városállamok óta egyértelmű az igény arra, hogy egy személy vagy egy testület igazgassa a helyi társadalmat, működtesse a közösséget és polgárok által szabott irányba vigye a város közös ügyeit. Nem volt másképp ez a szabad királyi városok esetében, és a helyi vezetésre való igény továbbra is erős, sőt, a technológia fejlődésével, a feladatok és szakterületek diverzifikációjával csak erősödik. A polgármesteri feladatkör bizonyos tekintetben a legkomplexebb az összes politikai pozíció közül. Egyszerre „házmestere” a város utcáinak és annak »köztársasági elnökeként« képviseli a települését. »Néptribunus«, akihez bármikor oda lehet menni az utcán, és »miniszterelnök«, aki városi végrehajtó hatalom feje. Hosszan sorolhatnám még a feladatköröket, egyszerűbb azonban azt elmondani, hogy a polgármesteri szerepkörbe mi nem tartozik bele: a pártpolitika. Főleg az országos pártpolitika.

Rólam mindenki tudja, hogy 30 éve a Fidesz tagja vagyok, talán még egy kicsit politikai közösségünk alakítója is lehettem. Amikor azonban – immáron harmadjára – letettem az eskümet, a városom szolgálatára tettem fogadalmat, nem pedig politikai pártok képviseletére. Nem véletlen, hogy minden párttisztségemet letettem, az összeférhetetlenség kimondása után pedig a városom helyben történő szolgálatát választottam. Hitvallásom szerint a polgármester küldetése, kötelessége nem pártpolitikai, hanem közszolgálati. A kátyú nem konzervatív vagy liberális, nem ideológia kérdés azt megcsinálni. Protokolláris szerepében a polgármester a városát, annak minden polgárát képviseli, nem csak a politikai pártjával szimpatizálókat.

Régen rossz, ha a fideszes polgármesterhez nem léphet oda az utcán a DK-s, MSZP-s, momentumos szavazó, ha bármilyen gondja-baja van amire a polgármesterétől várja a megoldást. A közgyűlésben a stratégiája, döntései és javaslatai mellett kell érvelnie és helyt állnia, mint a városi végrehajtó hatalom feje, nem pedig politikai csatatérként kell használnia azt. Ennek kapcsán mostanában sajnos érzek egy óriási szereptévesztést néhány kollégámnál és a magyar közbeszédben is. 2019 óta elsődleges az az ellenzéki attitűd, miszerint a polgármesteri szerepkör egy eszköz, egy dobbantó az országos politikába történő belépéshez. Ez a hozzáállás aláássa nemcsak a városvezető hitelességét, hanem a napi polgármesteri feladatvégzést is.”