A pénzünket akarják, nem demokráciát!

„Kibújt a szög a zsákból. Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta: az uniós eladósodás »annyira jó ötlet«, hogy az EU a jövőben is vegyen fel hitelt. Párttársa, Michael Roth külügyi államtitkár rögtön be is támadta Lengyel- és Magyarországot, nehogy azok megakadályozzák a nagy adósságorgiát. Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.

Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e. Berlin bármi áron egyben akarja tartani a maradék EU-t, Brüsszel pedig szívesen növelné bürokratikus hatalmát. A két igény az euró és az eurózóna megmentésében találkozik. Az Európai Központi Bank már ellőtte puskaporát, mérlegfőösszege közelíti az eurózóna GDP-jének a felét. Ezért kell az EU-nak is eladósodnia, mivel így az eurózónán kívüli országokat is adósrabszolgává tehetik.

A járvány gazdasági hatásaival indokolt 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagra az mondták, hogy egyszeri alkalom. Olaf Scholz német pénzügyminiszter szerint pedig egy jó ötlet az unió finanszírozására. Ötletből pedig van bőven: a spanyol baloldal alapjövedelmet vezetne be, az olaszok 4-es metrót alagutat építenének Szicília és a csizma déli sarka közé, Berlin az egész EU-t átállítaná atomról megújuló energiára, dízelről villanyautóra, stb. Mit szeretnének? Berlin és Brüsszel még több, sokkal több euró-kötvényt szeretne a nemzetközi pénzpiacokon kibocsátani, amitől több politikai és gazdasági hasznot remélnek. A közös adósság olyan méreteket öltene, amely Marine Le Pen (2022. május) vagy Salvini (legkésőbb 2023) esetleges megválasztása esetén is megfizethetetlenné vagy legalább drágává tenné ezen országok kilépését.”