A kritikákért én egyébként hálás vagyok

Írta: Tóth Ugyonka Krisztina

„Instagram mém oldalt vezetsz, vlogolsz a Youtube-on, mindig minden témában őszintén kimondod a véleményed. Egyházon belül milyen visszhangja van ennek a »vagányságnak«?

Változó. Van, aki nagyon lelkes és biztat, sőt maga is próbálkozik. Van, aki nem nagyon érti, hogy miért van szükség erre, miért csinálom ezt, mert ez egy veszélyes dolog. Kétségkívül egyébként veszélyes terep, mert ha megmondóemberré válok, akkor egy idő után én is elkezdem azt gondolni, hogy fontos a véleményem és elkezdek kényszeresen megnyilatkozni mindenben, ezáltal benne van a hibázás lehetősége, hogy ezt nem kellett volna, vagy nem így kellett volna. Érdekes belülről megélni ezt a folyamatot. Például volt most ez a George Floyd ügy: megszólaljunk vagy ne szólaljunk? Mondjuk valamit vagy ne mondjunk? Ha mondunk valamit, akkor az hogyan nem lesz patetikus, vagy hogyan nem lesz kioktató. Ez egy nehéz ügy. Azt gondolom, hogy kapunk hideget is, meleget is egyházi részről, és ez így van jól. 

A kritikákért én egyébként hálás vagyok, ha rossz úton járok, akkor figyelmeztessetek rá, mert nem akarok rossz úton járni.

Régen gyakran szólaltál fel politikai témákkal kapcsolatban, ez azóta háttérbe szorult. Van a megítéléshez ennek köze?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs, de a fő motivációja az az, hogy Magyarországon a politikai kérdések annyira túlhiszterizáltak, hogy képtelenség politikai kérdésben a vita, az együtt gondolkodás szándékával megfogalmazni bármit, mert rögtön skatulyázás és hisztériakeltés van. Valami vagy fekete vagy fehér, valaki vagy A vagy B, és olyan nincs, hogy gondolkodik is. Nekem sikerült elérnem a politikai nyilatkozataimmal, hogy most minden oldal haragszik rám, mert egyszerűen azt mondom, ami számomra az Evangéliumból lecsapódik, mint igazság. Ez van, hogy az egyik oldalnak nem tetszik, van, hogy a másiknak, mert szembemegy azzal, amit ők gondolnak vagy kommunikálnak. De hát ilyen ez a műfaj.”