„Miért is ne néznénk szembe őszintén évtizedünk kockázataival azért, hogy esélyünk legyen helyes válaszokat adni a kihívásokra, megtalálva a kulcsot a felzárkózás folytatására. A 2020-as év csupán ízelítőt ad arról, hogy milyen is lehet a 2020-as évtized. Nyakunkon az ötvenéves ciklusból az 1970-es évek és utolért minket a nyolcvanéves ciklusból az 1940-es évtized. Egyik sem volt békés, biztonságos, építő és vidám, ellenben mindkettő bőségesen hozott ütközést, veszélyt, rombolást és veszteséget.
A Trianon utáni száz esztendő utolsó tíz évét, a 2010-2019 közötti évtizedet megnyertük, ráadásul az elmúlt 100 év legjobb teljesítményével. Ezzel belépőt nyertünk a 21. század megnyerésére. Magunk mögött hagytuk az 1990-2010 közötti átmenet két évtizedét és jól kezdtük a következő hatvan év első húsz évét. Ez jó, de nem elegendő a 2030-ig előttünk álló évtized megnyerésére.
Ehhez jól kell kezelnünk a 2020-as évek kockázatait, különösen a következő három kihívást.
Az első és legfontosabb a társadalmi együttműködés megőrzése és a politikai stabilitás fenntartása. Ehhez az évtized várható természeti, egészségügyi, gazdasági és pénzügyi válságait mind jól kell kezelnünk, hasonlóan a Covid-19 támadásának első hullámához.
Másodszor, hosszútávon fenntartható felzárkózási modellt kell építenünk. A mai magyar gazdasági modell már jelentős mértékben ilyen, de még sok a hiányzó láncszem. Legfontosabb, hogy még nem rendelkezünk világos jövőképpel. Újból javaslom, hogy ez legyen Ausztria gazdasági fejlettségi szintjének, életszínvonalának és életminőségének utolérése. Ez ugyan nem történhet meg 2030-ig, de világos menetrend kell a következő 20-25 évre: ennek hiányában az a történelmi kockázat vár ránk, hogy ez a felzárkózás soha nem megy végbe.”