Az amerikai elnökök a saját közpolitikai elképzeléseik előmozdítása érdekében gyakorolják az alkotmány szerint őket megillető szövetségi bírák kinevezésének jogát.
"Nem újkeletű, hogy az amerikai elnökök a saját közpolitikai elképzeléseik előmozdítása érdekében gyakorolják az alkotmány szerint őket megillető szövetségi bírák kinevezésének jogát. Ez már tetten érhető volt John Adams elnök (1797-1801) esetében is, aki 1801-ben, még elnökségének utolsó hónapjaiban új bírói posztokat hozott létre. Ezeket az új posztokat pedig sietve töltötte fel föderalista elképzeléseket valló bírókkal, megnehezítve ezzel utódjának, Thomas Jeffersonnak, hogy érvényre juttassa a saját közpolitikai elképzeléseit. Ez a fajta „bírósági politika” azért kulcsjelentőségű, mert Amerikában minden szövetségi bíró és bíróság egyben alkotmánybíróság is abban az értelemben, hogy alkotmányos felülvizsgálatot gyakorol, amelynek eredményeként akár a törvényhozó Kongresszus, akár az elnök által elfogadott jogszabály alkalmazását blokkolhatja. Egy-egy elnök közpolitikai elképzeléseinek tartós sikeréhez ezért elengedhetetlen az eredményes bírósági politika. Ezen múlt a kétségtelenül új korszakot alkotó New Deal sikere is. „The switch in time that saved nine” (vagyis az időben érkezett fordulat, ami a megmentette a kilencet) – hangzik a jogászkörökben ismert rigmus, utalva Franklin D. Roosevelt elnök (1933-1945) nyomásgyakorlására, amelynek hatására a Legfelsőbb Bíróság végül 1937-ben meghátrált, és feladta az állam gazdasági szabályozásával szembeni addigi tiltakozását.
( … ) A bírókinevezést övező viták elmérgesedése kódolva volt a New Deal nyomán végbemenő központosítás és politikai polarizáció légkörében. A tagállami és demokratikus szervek döntéshozatala meggyengülésének eredményeként ma már szinte valamennyi közpolitikai kérdés a szövetségi bíróságok előtt köt ki: a „politika jogiasodik”, a „bíróság pedig politizálódik”. Mindezt sajátos módon igazolja, hogy az amerikaiak ma már gyakrabban tüntetnek a jogot alkalmazó Legfelsőbb Bíróság, mint a közpolitikai elképzelések vitafórumaként szolgáló Kongresszus épülete előtt. Ebből a nézőpontból szemlélve tehát Donald Trump elnök sarkos megállapítása helytálló: félreértés ne essék, a bírák ítélkezése politikát alakít.
John Roberts elnök ugyanakkor okkal emel szót az ellen, hogy a bírákat „talárba öltözött politikusokként” emlegessék. Egyfelől bár igaz, hogy a bírók a döntéseikkel végső soron a konzervatív vagy progresszív közpolitikai felfogásnak kedveznek, de ítélkezési tevékenységüket egy jóval árnyaltabb jog- és alkotmányértelmezési metódus határozza meg. Ezen értelmezési metódus révén jutnak el egy-egy közpolitikai következtetéshez – jellemzően, de nem feltétlenül mindig ugyanahhoz. Másfelől, Alexander Hamilton szavai nyomán a bírói hatalom eredendően gyenge, mert sem az elnököt megillető karddal, sem pedig a Kongresszus költségvetési hatalmával nem rendelkezik. A lakosság bizalmát döntéseinek meggyőző erejével, míg a többi hatalmi ág tiszteletét stratégiai gondolkodásával érdemelheti ki. (…) Az elmúlt másfél évtized során John Roberts ezzel a felfogással törekedett megszilárdítani a bíróság saját helyzetét a többi hatalmi ág között, és erősíteni döntéseinek elfogadottságát az amerikai lakosság körében."
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az orosz külügyminiszter lerántotta a leplet a háttéralkuról: szerinte Donald Trump emberei már ígéretet tettek Moszkvának az öt annektált régió átadásáról. Lavrov szerint Washington végre megértette, hogy a NATO-bővítés vörös vonal, és elfogadták az orosz feltételt: Kijevnek ki kell vonulnia a Donbaszból, és örökre lemondhat az atlanti csatlakozásról.
Robert Palladino márciusi érkezése új fejezetet nyitott a két ország közötti együttműködések terén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
