Kígyóznak a történelem kígyói

„Sokan szándékosan egy torzító lencsén keresztül szemlélnek mindent, ami Magyarországhoz kötődik – összegezhető Csoóri Sándor Nappali Hold című esszéjének egyik gondolata. Rengetegen harminc éve is ezen keresztül értelmezték a világot, múltat, a jelent. A próbálkozás karikatúrába illő jeleneteket generál. Mi pedig udvariasan, kuncogva figyeljük azt az erőlködést, amivel görcsösen ragaszkodnak a régi módszer fenntartásához azok, akik elvesztették az időérzéküket. Mert ma már senkit nem foglalkoztatnak sem a torzító lencsék, sem az a világ, amiben sok mindennek az értelmezési ­kereteit valakik meghatározták. Pont a mindent megkérdőjelező fundamentalista liberalizmus által terjesztett hatás tette őket nevetségessé. Farkába harapott a kígyó – tartja a mondás. Meg a kígyók kígyóznak – jelentette be egyszer az ősi bölcsességet Gyurcsány Ferenc. És milyen igaza van! Először ez jutott eszembe, amikor elolvastam Karsai László sziszegő és tekergőző gondolatait.

Szóval nem értem a szabályokat, nem lehet leírni egyszerre ezt is, azt is, pontosabban lehet, de akkor »független szakértők« összevonják a szemöldöküket. Idézettséget sem lehet venni, meg a konferenciákon is vannak ám »független bizottságok«, amelyek mint a réti sasok őrködnek a tudomány hegyormain. Láthatjuk, ha netán valaki a bolsevizmus és a szabadkőművesség kapcsolatrendszerét szeretné vizsgálni egy konferencián, »akkor legfeljebb szánakozó mosolyt váltana ki az illetékes szakértőkből, de hogy ezt az előadót meghívni nem fogják, az biztos.« Hölgyeim és uraim! Ennyit a tudományos kutatás szabadságáról 2020-ban, aminek vannak ám további magaslatai is: nem kell ismerni a szabadkőműves-dokumentumokat a történészeknek ahhoz, hogy elmondhassák, Raffay Ernőnek nincs igaza. Viszont »Ablonczy Balázst is, Szabó Ervint is előbb olvasni kellene, aztán bírálni«. Igen, ezt közölte Karsai László professzor úr feketén, fehéren, tarkán. Tényleg fantasztikus korban élünk, hogy láthatunk még a nyomtatott sajtóban ilyen mondatokat leírva, és két olyan nevet egymás mellett, mint Ablonczy Balázs és Szabó Ervin.

Ezt a mondatot pedig biztosan be fogom kereteztetni a szobám falára: »Nagyon kérem Szakács Árpádot, hogy idézze azokat a Szabó Ervin-írásokat, amelyekből kiderül, hogy szélsőbalos, magyargyűlölő terrorista volt!«”