Ezek a baloldali pancserpolitikusok még a bukott Bourbonoknál is rosszabbak

„Orbán Viktor valóban elérte azt a nagy győzelmet, amelyért a magyar sajtóban ünneplik, írta a szintén balliberális hamburgi hírmagazin, a Der Spiegel, Németország legbefolyásosabb és legolvasottabb lapja. Magyarország az első nemzetközi reagálások szerint is a győztesek közé sorolható; mintegy hárommilliárd eurós többletforráshoz jut, áll az önmagát »a legmegbízhatóbb magyarországi hírforrásként« reklámozó balliberális budapesti hírmagazin, a HVG EU-csúcsról szóló beszámolójában. Egy hazai – nem kormánypárti! – komoly gazdasági portál, a Portfolio azt írta, »borzalmasan sok EU-pénzt kap« Magyarország, akár felével is nőhet az elkölthető keretünk a következő két évben.

A nemzeti szuverenista, birodalom- és bevándorlásellenes, kereszténydemokrata magyar kormánnyal és vezetőjével nem kifejezetten barátságos – sőt olykor kifejezetten ellenséges – sajtóorgánumok túlnyomó többsége megerősíti azt, ahogy Orbán Viktor közösségi oldalán összegezte kedden a maratoni EU-csúcs eredményét: »Sikerült elérnünk minden célunkat, így nemcsak a lengyelek, de a magyar emberek is boldogok lehetnek ma reggel. Nemcsak egy jó pénzügyi csomagot harcoltunk ki, de sikerült megvédenünk a nemzeteink büszkeségét is.«

Miért idézzük a túloldalról érkező elismerő szavakat? A trójai vezér Aeneas mondja a görög fővezér Agamemnonnak (Shakespeare drámájában): »Mindig veszít fényéből a dicsőség, / Ha a dicső maga terjeszti dicsét; / Csak amit az irígy ellen elismér, / Az száll tisztán, azt emeli a hírszél.« Úgy tűnik, külső irigyeink és elle­neink elismerő hírszele nem csapta meg a honi baloldali pártocskák gyűlölettől süket és vak vezetőit. Orbán ismét hatalmas vereséget szenvedett, mondta Gyurcsányné Dobrev Klára, aki szerint a miniszterelnök gyenge érdekérvényesítő képessége miatt Magyarország »egyetlen fitying« plusztámogatáshoz sem jutott az uniótól. Sok milliárd eurót veszített Magyarország Orbán politikájának köszönhetően, aki nagyságrendekkel kevesebb forrást alkudott ki, mint az utolsó szocialista kormányok, így tromfolt Ujhelyi István. Ők ketten a magyar választók bizalmából igen jól fizetett brüsszelita képviselők, akik ha hazájukat – s nem ellenfeleink érdekeit – képviselnék, akkor nem gagyognának s ragyognának, ha a magyar kormányfő netán tényleg kudarcot vallott volna Brüsszelben. Amely »kudarc« egyébként oly távol van a valóságtól, mint a Cseh Tamás által egykor megénekelt Valóság nevű nagybácsi a botmixeres Cseh Katalintól, aki az Európai Parlamentben megint azt követelte, hogy az EP ellenőrizze a jogállamisági feltételeket és az uniós pénzek kifizetését, nehogy azok a populistákhoz, például Orbán Viktorhoz kerüljenek.

Ezek a baloldali pancserpolitikusok még a bukott Bourbonoknál is rosszabbak – nem tanultak semmit, viszont minden felejtettek. Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen – tanította a zseniális Einstein. A tizennégy éve messze legelutasítottabb hazai politikus, Gyurcsány és rokonai, barátai, üzletfelei újra és újra ugyanazt teszik, s nem értik, miért esnek mindig bele a saját – másnak ásott – vermükbe. Nem csoda, hisz balhitekben hisznek s balga agyukat befonják olyan kényszerképzetek, hogy a múltat végképp el kell törölni, és a világot nemzetközivé tenni, akkor ők, a semmik »minden« lesznek.

Nos, ha fogadni kéne erre, alighanem kevesen adnának akár egyetlen fityinget is.”