Antialkoholista Futball Liga

„Beb@szott koncertlátogatót annyit láttam már aranyapám, mint égen a csillag. Vagy még annál is többet. De futballdrukkert még egyet sem. Utóbbiaknál alapkövetelmény, hogy nem isznak alkoholt. Vagy, ha mégis, legföljebb autóba ülnek, de a stadionba akkor sem mennek. A labdarúgóklubok kemény magjainál meg úgy megy a tagfelvétel – jó helyről tudom, úgyhogy biztos lehetel benne –, hogy a kormány egy embere megszondáztatja a jelöltet, és ha négy felmenőig nem színeződik el a szonda, akkor mehet a buli. Lehet csápolni a nézőtéren, huhogni az ellenfél fekete játékosaira, megtapsolni a mi négereinket.

Aranyapám, te tudtad, hogy szemben a koncertlátogatókkal, a futballdrukkerek sosem isznak? Úgy lettek szolmizálva. Bocs: szocializálva. Nem bírja a szervezetük. Brit tudósok kimutatták, hogy aki iszik, az nem szurkoló. Kormányunk is elolvasta, hogy mit írtak a brit tudósok, ezért engedélyezi a futballmeccseket. Koncertet nem lehet rendezni, mert az ivásba torkollik, aztán megnézheti magát, aki oda téved.

Nekem hihetel, aranyapám, minden koncert a berúgásról szól.

»Elmegy a kugli egy este berúgni, mer' /Ő az a kugli, ki nincs fából. /Hej, aki dolgozik, az meg is szomjazik, /Kugli fejében ez így van jól. /Ott a zsebében a munkabére, /És az az úr, akinek van pénze, /Körberajongja az éjszaka lánya, /És felszabadítja az öntudatát.«

Vágod, vazze’?”