A járványhisztéria visszatér

„Hogy is volt? Mivel is riogatták a magyarokat az epidemiológusok, a politikusok meg a médiamunkások pár hónappal ezelőtt? Azzal, hogy kijárási tilalom és a gazdaság leállítása nélkül tízezrek halnak majd meg, aztán összeomlik az egészségügyi ellátórendszer, melynek következtében újabb tízezrekért jön el a kaszás. Akkoriban az volt a hivatalos médiaálláspont, hogy »a tömeges megbetegedés elkerülhetetlen, csak annak időpontja kérdéses«. Bár a fenti kijelentés Nepusz Tamás bioinformatikustól származik, aki úgy számolt, hogy július elején tetőzik majd a járvány nyolcszáztizenegyezer fertőzöttel, de tucatszámra akadnak egyéb szakértők, akik ugyanezzel a prognózissal riogattak. Azokról, akik a bombasztikus számokat vitatni merték, jobb esetben csak hallgatott a média, rosszabb esetben kígyót-békát terjesztett.

Az összes orgánum egybehangzóan nyilvánította ki, hogy Svédország, amely elutasítja, hogy kínai mintára karantént vezessen be, össze fog omlani – pontosan úgy fogalmaztak, hogy a svédek megőrültek. Kijelentették, hogy Európa-szerte tömeges lesz a halálozás, Svédországban viszont összeomlik az egészségügyi ellátórendszer. Jelzem, hogy ilyen alapon a kormányok minden influenzajárvány idején leállíthatnák Európa államait – és pusztán járványügyileg igazuk is lenne. Nyilván beleroppanna az európai gazdaság, nyilván rengeteg ember halna meg ennek következményeitől, de magától az influenzától sokkal kevesebben, mint más kontinenseken, melyek államai nem karanténozzák lakosságukat.

Tény, hogy Svédországban ötezerhatszázan haltak meg. Tény, hogy a svéd gazdaság is visszaesett, hisz kiszolgáltatott a világgazdaságnak, melyet megbénított a leállás. Figyelemre méltó azonban, hogy a svédországi koronavírus-járványnak eddig kevesebb halálos áldozata volt, mint ahányan a hasonló lélekszámú Magyarországon egy masszívabb influenzajárványban életüket vesztik. Amikor itthon ugyanennyi emberrel végez az influenza, valahogy senkinek nem jut eszébe az ország megbénítása. Az, hogy Svédországban gazdasági visszaesés tapasztalható, természetesen igaz – de miként gondolhatja bárki is komolyan, hogy nem lenne még nagyobb a gazdasági visszaesés, ha még több munkahely szűnik meg, és ha a svéd kormány ellehetetleníti a kiskereskedelmet és a vendéglátást?

A járvány második hulláma előtt nem ártana racionális választ találni arra a kérdésre, hogy Európa kormányai hol vonják meg a védekezés vörös vonalát. Magyarországon nem volna szabad engedni, hogy a kormányzat beszántsa a kultúra tereit, ellehetetlenítse azokat a független szereplőket, akik neve nincs a nemzeti együttműködés rendszerének fizetési listáján, s eközben kellene megvédeni az idős és beteg állampolgárokat. Ez azonban szinte lehetetlen: a hisztériakeltésben utazó médiaelit és arrogáns, agresszív törzsközönsége a saját szemének sem hajlandó hinni, józan érvek befogadására képtelen – csakis rettegni és rettegtetni bír. Orbán Viktor kormánya természetesen lubickol ebben a közhangulatban: a számukra fontos labdarúgóbajnokság fordulóit megrendezik, és röhögve tiltanak minden egyebet. E téren igazán rutinosak, uralmuk biztosítékát pedig nagyrészt e tevékenységük képezi.”