A halál árnyékában

„Megszokhattuk, hogy a baloldal nem tisztel sem Istent sem Hazát. És a halálból is bizniszt csinál, szabótimeásan, olyan kamu korózslajosi módra. Most képviselőtársunk, harcostárunk, barátunk Koncz Ferenc emlékét gyalázzák.

A baloldal nagy része nem részvétet nyilvánít, hanem ismét gyűlöletet szít, sokan szinte örülnek képviselőtársunk halála miatt, már az időközi választás tétjét mérlegelik.

Emlékszem, Feri rendszeresen hozott szerencsi csokoládét a Parlamentbe. Szokása volt, hogy kosarában végigvitte a padsorokon a csokikat és nemcsak minket, a kormánypártiakat, de az ellenzékieket is kínálta. Jó ember volt. Engem, mint újoncot, többször is ellátott tanácsokkal és mivel közel ült hozzám, többször is biztatott, ízes, humoros megjegyzéseit is hallhattam. Mondtuk neki, hogy az ellenzékiek egy része biztosan nem érdemel csokoládét, de ő igazi úriember módjára mindenkit megkínált.

Most az ellenzéki képviselők hallgatnak, cinkosan végigkövetik az általuk felhergelt baloldali gyűlöletkórus Koncz Ferenc ellenes beszólásait. Pedig elfogadták a csokit Feri kosarából, megköszönték és csendben megették. Most is csendben vannak, hallgatnak, nem emelik fel szavukat a gyűlölködők ellen. Pedig a szólásnak is van ideje és a lövészárkokon átívelő tisztelet is kijár a nagy embereknek. Feri nagy ember volt, megilletné őt a tisztelet, még ellenzéki oldalról is. De a baloldal egy része gyalázkodik, a másik része hallgat. Ilyenek ők.

Mi itt lenn a harcállásban talán ismét mondanánk Ferinek, hogy mégsem kéne őket csokival kínálni. De biztos vagyok benne, hogy Feri, igazi úriember módjára, ismét vinné a kosarában a finom szerencsi csokit, kínálná a baloldali képviselőket is, és mosolyogna, úgy, ahogy ezt most bizonyára felülről is megteszi a baloldali bajkeverőket látva.

Feri, Isten veled, hiányozni fogsz...”