Ostorozzák a Színművészeti vezetését.
„Na végre! Már vártam, mikor fog megszólalni a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság a Színművészeti Egyetem átalakítása ügyében. Noha most kiadott levelükben – amely az Origo-n jelent meg (talán nem véletlenül) – rögtön az elején leírják, hogy nekik semmilyen jogi kompetenciájuk nincs a kérdésben, és az átalakulás jogszabályaiban hivatalos érintettségük sincs, a továbbiakban – ezek szerint, kéretlen prókátorként, mert véleményük azért van – ostorozzák a Színművészeti vezetését a következőkkel:
Siralmasnak tartják az egyetem infrastrukturális állapotát, az épületeket és az előadótermeket. Azt írják, hogy a szakma jelentős többsége (kik is?) régóta alacsony színvonalúnak tartja az egyetem oktatási munkájának minőségét. Szerintük a Színművészeti tudományos munkáját sem az általános elfogadottság, sem az időtállóság nem jellemzi, az iskola nemzetközi tevékenysége és kapcsolatrendszere »folyamatosan gyengül«, és az egyetem végzősei »nem szolgálják ki a magyar kőszínházi hálózatot, amelyet az adófizetők befizetéseiből, közfeladatellátás céljából tart fenn az ország«.
Az is olvasható a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság levelében, hogy az egyetemen »merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén oktatnak«, ezek miatt, szerintük elengedhetetlen, hogy a »hazai színházi és filmes felsőfokú képzésben változások történjenek, a felsőoktatási autonómia messzemenő figyelembevételével«.”
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
A megvédéséhez viszont vissza kellene építenünk az Európa-erődöt. Ha még lehet.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
