Vállalás

„Így aztán meggyőződésemmé vált, hogy ott kell lenni, ahol el lehet mondani az érveket és a véleményt, ergó jó lenne, ha magyar képviselők mindenütt ott lennének, ahol csak lehet. Különösen, ha ők személyesen is elérhetők, és beszélni lehet velük fájdalmas dolgainkról. Sohasem felejtem el egy magyar képviselő szerepvállalását, amikor bennünket, újságírókat védve azt mondta, ő vállalja a következményeket, ezért csak az ő személyes nyilatkozatára hivatkozva írjuk le: a magyarok ne tegyenek eleget a háborús behívóparancsnak...

De, változtak az idők és a vajdasági magyar közösség politizálás tekintetében a későbbiekben széttagozódott, és a választásokon való részvétel fontosságáról szóló véleményem miatt – egyes pártok akkori választási bojkottja idején - már „népellenségé” is váltam a javából, mégis megmaradt a meggyőződésem, hogy képviselőinket be kell juttatni oda, ahol a döntéseket hozzák – még a vajdasági magyar többpártiság és széttagolódás esetében is, nemzeti konszenzussal. Vergődés ez a jó cél érdekében (a vezető politikusok között pedig harc is bizonyára).

1922 őszén Zentán megalakult az országos Magyar Párt. Értelmiségiek és nagygazdák alapították, bizonyára abból a meggyőződésből, hogy bár a Trianon tragikus csapást mért rájuk, a szerb király hatalma alatt akkor is küzdeniük kell törvényes eszközökkel az anyanyelvi oktatásért, a magyar nyelv szabad használatáért. Vezetői a magyarok szavazataira alapozva próbáltak teret nyerni a magyar érdekeknek. Igaz, 1929-ben betiltották, de azért a történelem feljegyezte, hogy a párt működése alatt országos szinten lassította a magyarellenes intézkedéseket. A tagság valamiben reménykedhetett a szerb/jugoszláv királyság körülményei között is. Nem tudhatták, hogy szörnyű évek jönnek, de azt sem, hogy csaknem 90 év után lesz magyar kettős állampolgárság. Ma mások a körülmények, másmilyenek a sérelmek, de hogy hogyan tovább, most is a jelenben történő felelősségvállaláson múlik.”