Válaszlevél Magyarország miniszterelnökének

„Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam! Azért írok Önnek, mert megkaptam a levelét, amelynek végén azt írta, hogy az én véleményem most is fontos az Ön számára, ezért azt kéri, hogy töltsem ki és küldjem vissza a mellékelt kérdőívet. Közlöm Önnel, hogy kérésének csak részben tudok eleget tenni. A kérdőívet nem töltöm ki, és nem küldöm vissza, viszont kérésének eleget téve, megosztom Önnel a véleményemet.

Azzal kezdeném, hogy Ön és társai velem nem egyeztettek arról – sem 2010-ben, sem soha máskor –, hogy lenyúlják a magán-nyugdíjpénztárakban tartott megtakarításainkat. Hogy szétosztják a földeket, a trafikokat, a kaszinókat a csókosaiknak, bedöntik a forintot.

Nem volt szó arról, hogy a Nemzet Gázszerelője, aki elmondása szerint okosabb, mint Zuckerberg, Magyarország egyik leggazdagabb emberévé válik. Nem volt szó a Nemzet Vejének (Ön bizonyára tudja, hogy kire gondolok), példátlan mértékű vagyonosodásáról. Nem egyeztettünk soha a Magyar Tudományos Akadémia szétveréséről, a CEU elüldözéséről, a színházi világ átstrukturálásáról, sem pedig a legújabb agymenésről, a magyar popzene társadalmasításáról. (Utóbbi, ha volna szabad bátorkodnom, mit jelent?)

Ha valóban érdekli a véleményem, elmondom azt is, hogy nem értek egyet azzal, hogy lebontották a jogállamot, megszállták ügyészséget, a bíróságot, az alkotmánybíróságot, és évi mintegy 100 milliárd forintért hazugsággyárrá alakították a közmédiát. Olcsó államot ígértek, ám ehelyett minden eddigi kormánynál többet költenek miniszterekre, államtitkárokra, helyettes államtitkárokra, miniszteri biztosokra, megbízottakra, kancellárokra.”