Stuttgart zuhanórepülésben

„Nem sokkal később nyugtalanító hírek érkeztek. A Stuttgarter Zeitung 2019. június 19-én azt írta: »Vége a bő éveknek, Esslingennek össze kell húznia a nadrágszíjat. Sokkal szorosabbra: mivel a társaságiadó-bevételek körülbelül húszmillió euróval elmaradtak a várttól, az esslingeni városvezetés befagyasztotta a költségvetést«. Az okot az Automobilwoche július 2-i számából lehetett megtudni: »A német autók exportja az első félévben egyértelműen visszaesett. Ez kihatott a termelésre is.«

Különösen a Daimler volt érintett ebben. Különböző lapok 2020 februárjának közepén azt jelentették, hogy a Daimler elküld tizenötezer munkavállalót. Ez még a korona előtt volt. A vírus által kiváltott pánikreakció pedig csak még jobban meggyengítette az amúgy is gyenge konszernt. A Stern online (és mások is) május 6-án azt írta: »A koronaválság miatt áprilisban drámaian csökkent a forgalomba helyezett új autók száma. Az elmúlt év ugyanezen időszakához képest 61,1 százalékkal csökkent, ahogy a flensburgi szövetségi hivatal közölte. Egyedül az amerikai elektromosautó-gyártó, a Tesla ért el növekedést körülbelül 10 százalékkal. Minden német márkánál kétszámjegyű volt a csökkenés. [...] A Mini esetében ez 39,2 százalék, a Smart esetében 94,1.«

A gazdasági visszaesés és a fiatal muszlimok államilag támogatott tömeges bevándorlása – ahogy az már más régiókban, mint Berlinben vagy a Ruhr-vidéken egyértelművé vált – egy könnyen gyulladó, robbanékony elegy. A stuttgarti belváros már hosszú ideje olyan tevékenységek színtere, amiket a politika és a média szépítőleg csak »bulizásnak« hív. A valóságban inkább egy látens polgárháború eseményei ezek. »Negyven üzlet kirakatait törték be, tizenkét rendőrautót rongáltak meg, huszonhárom tisztet pedig megsebesítettek« – írja a Bild 2020. június 23-án. »Baden-Württemberg miniszterelnöke, Winfried Kretschmer (72, Zöldek) elítélte a randalírozókat, akik vasárnapra virradóra szétverték Stuttgart belvárosát: Ezek fiatal férfiak, akiknek egyértelműen bűnöző szándékaik vannak.«

A véres erőszakot mindennaposnak megélő közegekből érkező fiatal nomádok találkoznak itt a jólétbe beleszenderült polgárokkal, akiknek a bioételek, a toszkánai nyaraló, vagy a természetvédelmi övezetek jelentik a problémáit. Mindkét hozzáállást ismerem – a régóta a környéken élőkét és az újonnan bevándoroltakét is –, és attól tartok, hogy ezek elsőre legalábbis összeegyeztethetetlenek.”